Tűzcsokor

Fülszöveg

Kormos Sándor, a magyarországi szlovák irodalom élvonalához tartozó költő, a Hajtások (1978), Ibolyácska, ibolya (1980) és az Ösvények (1984) c. szlovák nyelvű antológiák társszerzője, Polifónia II (TK, Bp.1986) és a Plamene jazyka (A nyelv lángjai), Slovensky spisovatel', Bratislava 1986 c. önálló kötetek szerzője.
A Tűzcsokor a költő eredeti szlovák és magyar nyelven írt szerelmes verselnek válogatása, amelyekből többek között megtudhatjuk, hogy csupán a tűzként emésztő szerelem az igazi és valódi, amely csodákra képes, míg a langymeleg nem kedvez semmilyen érzésnek s nem Is hozhat megváltást. Kormosnál a szerelem az Intim költészet élete s az élet költészete egyaránt; egyszersmind azok kölcsönös bizonyítása és folytonos igazolása. Ahogy a költő ragaszkodik az elpusztíthatatlan és megvesztegethetetlen Igazsághoz, ugyanúgy ragaszkodik a véghetetlen Szerelemhez, az örök Leányhoz. A szerelmi motívumok s egyáltalán a szerelem fenoménjének megjelenítése Kormos költészetében... Tovább

Fülszöveg

Kormos Sándor, a magyarországi szlovák irodalom élvonalához tartozó költő, a Hajtások (1978), Ibolyácska, ibolya (1980) és az Ösvények (1984) c. szlovák nyelvű antológiák társszerzője, Polifónia II (TK, Bp.1986) és a Plamene jazyka (A nyelv lángjai), Slovensky spisovatel', Bratislava 1986 c. önálló kötetek szerzője.
A Tűzcsokor a költő eredeti szlovák és magyar nyelven írt szerelmes verselnek válogatása, amelyekből többek között megtudhatjuk, hogy csupán a tűzként emésztő szerelem az igazi és valódi, amely csodákra képes, míg a langymeleg nem kedvez semmilyen érzésnek s nem Is hozhat megváltást. Kormosnál a szerelem az Intim költészet élete s az élet költészete egyaránt; egyszersmind azok kölcsönös bizonyítása és folytonos igazolása. Ahogy a költő ragaszkodik az elpusztíthatatlan és megvesztegethetetlen Igazsághoz, ugyanúgy ragaszkodik a véghetetlen Szerelemhez, az örök Leányhoz. A szerelmi motívumok s egyáltalán a szerelem fenoménjének megjelenítése Kormos költészetében alárendelt szerepet tölt be, s a szerző a világra és a benne élő emberre vonatkozó emberi és költői látomásainak teljes kontextusában valósul meg, egy olyan világban, ahol az autentikus emberközi kapcsolatok és az ezeken belüli intim viszonyok további értékek által nyernek aranyfedezetet. Ezek etikai és esztétikai értékek mint pl. az Igazság, Szabadság, Szépség, Hűség és Harc - amely fogalmak tartalmához lényegi rokonság fűzi a Szerelmet, amelyet nem lehet e fogalmak sorából kizárni, mint ahogy lehetetlen megparancsolni a természetnek, hogy ne pompázzék a legszélesebb színskála minden szépségében. Valahol itt kell megragadni a Kormos féle poézis és poétika fő irányát és pátoszát. Az eszménynek immár hagyományos megjelenítése és kategorikus követelése ez nála, mégpedig a szó legtágabb, s egyben többjelentésű és komplementáris értelmében. A költő továbbra is hű marad polifonikus hangvételéhez és ezért a Tűzcsokrot is előző köteteinek szellemében ugyanúgy Polifónia lll-nak nevezhetnénk, azzal a megkülönböztetéssel, hogy ezúttal a szerelmi motívomok kifejtésére kerül különös hangsúly. A Tűzcsokor kétnyelvűsége a költő polifonikus felfogásának csupán egy további dimenzióiát jelenti, amely szervesen kötődik egész költészetének hangszereléséhez, s az összes hangszer összhangját, maximális hatását szolgálja. Vissza