Tűzben az ellenség ellen (Tiltólistás kötet)

Előszó

Részlet:
A mai, modern hadvezérek nem lehetnek el a régiek tanulmányozása nélkül. Nagy Sándor, Attila, Julius Cézár, Napoleon olyan zseniális katonák voltak, annyira ismerték a hadvezetés tudományát, hogy örök időkre tanítómesterekül szolgálhatnak az utódok számára. De nemcsak ők maguk, vezérkari tisztjeik is kiválóak lehettek és olyan problémákat oldottak meg, amelyek ma is komoly fejtörést okoznak a hadseregszervező tiszteknek. Mert az csak rossz, görögtüzes történelmi drámákban lehetséges, hogy a vezér kiálljon a síkra, kihúzza kardját és elkiáltsa magát:
- Lóra, vitézek és utánam!
Igaz, hogy a római vezérek nem egyszer buzdították katonáikat. Attila is tartott beszédet egy-egy ütközet előtt, de ezt a jelenetet már a rég letűnt időkben is hónapokig tartó komoly szervező munka előzte meg. Képzelhető milyen bonyolult ma egy sokmilliós, gépesített hadsereg ellátása. Száz, kétszázezer embert akkor sem lehetett úgy nekiindítani Európa szívéig, hogy majd eszik, ha akad valamire az ellenségnél. Az átvonuló utakon nem igen talált a csapat élelmet, mert a lakosság elmenekült az elözönlött helyekről, de magával vitte gabonáját, marháját, minden más ingóját. A római légiók után fegyvert, ruhát, sőt gyakran élelmet is hazulról küldtek, ami nem volt könnyű, ha meggondoljuk, hogy ezek a seregek feljutottak az angol partokig. A mai hadvezetők semmit sem bíznak a véletlenre, minden legcsekélyebb szükségletről maguk gondoskodnak. Vissza