Előszó
Részlet a könyvből:
Zalán kibukkant a sűrűből, és gyors léptekkel szaladt a szélső házak felé. Már majdnem odaért, amikor észrevette, hogy egy kék-fehér rendőrségi Lada kanyarodik be a földútra....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Zalán kibukkant a sűrűből, és gyors léptekkel szaladt a szélső házak felé. Már majdnem odaért, amikor észrevette, hogy egy kék-fehér rendőrségi Lada kanyarodik be a földútra. "Engem keresnek", gondolta, de nem gyorsított. Fáradt volt.
Negyven perccel ezelőtt futott ki a házból. Megkerülte a Kiserdőt, felment a Kopasz-dombra is, aztán megkönnyebbülten leszaladt a völgybe a jól ismert ösvényen.
A férfi harmincéves volt. Kisportolt termetén feszült a sportmez. Nem volt túl erős, de tudta magáról, hogy felveszi a versenyt bármelyik húszévessel.
Szeme előtt nőtt a rendőrautó. Ketten ültek benne. Zalán lassított, most jött az utolsó szakasz, itt az út meredeken emelkedett. Minden reggel erre jött, jól ismerte.
Már csak ötven méterre volt a rendőrautótól, mikor a bent ülők egyike megjegyezte:
- "Zalán futása..." A fenének csinálja? Hiszen se nem kövér, se nem szívbajos.
- Így nem is lesz az - felelte bölcselkedve az idősebbik. Mikor Zalán közelebb ért, egyszerre nyitották ki az ajtókat, és kiléptek.
- Erőt, egészséget, főhadnagy elvtárs.
Vissza