Előszó
Részlet:
Friss tavaszi szellő suhant végig a sötét, szük utcán, amelynek két oldalán a magas, emeletes házak mintha farkasszemet nézték volna egymással, ellenséges indulattal határozva el:
-...
Tovább
Előszó
Részlet:
Friss tavaszi szellő suhant végig a sötét, szük utcán, amelynek két oldalán a magas, emeletes házak mintha farkasszemet nézték volna egymással, ellenséges indulattal határozva el:
- Ide nem engedünk be se napfényt, se friss levegőt!
Toroczkayné félrehúzta a függönyt és kinyitotta az ablakot. Igaz, hogy az udvarra nyilt, de gondolta, hátha mégis jön be egy kis friss levegő.
- Anyu, kérlek csukd be az ablakot! - hallatszott egy gyönge hang az ágyból.
- Kellene kicsit szellőztetni, Iluskám! - felelt az anyja. - Hiszen a doktor ur is mondta, hogy friss levegőre van szükséged!
A fiatal leány, aki az ágyban feküdt, elbiggyesztette a száját.
- Friss levegő!... - mormogta. - Onnan az udvarról csak ételszag jön be, meg lárma. Csukd be, kérlek.
Toroczkayné egy kicsit sóhajtott és becsukta az ablakot.
- Akarsz egy kis vajaskenyeret villásreggelire, Iluskám? - kérdezte aztán. - Vagy főzzek inkább egy lágy tojást?
- Nem kérek semmit, - felelt Ilus és félreforditotta a fejét. - Nem vagyok éhes.
- De enned kell valamit, kislányom, - biztatta édesanyja. - Tudod, hogy jól kell táplálkoznod! Hozok egy pohár tejet!
Vissza