Égig érő rózsafa

Előszó

Bevallom, kissé félve és kételkedve indítom útnak ezt a kötetet.
Vajon fogja-e a mai olvasót érdekelni? Negyvenöt év munkásságának ez a kis töredéke, amely három nemzedék fiatal leányai életének tükörképét adja, amelyben három generáció leányainak fokozatosan változó problémája, öröme, bánata szólal meg. Talán lehetne úgyis mondani: egy darabka kultúrtörténet, apró mozaikokból összerakva, amely megmutat a régi, oly tragikus gyorsasággal elsüllyedt, napsugaras világban élő leányok életéből - végig, egészen a mai nap leányainak életéből egy-egy kis darabot, egy jelenetet, egy gondolatot, egy érzést, - három leánynemzedék életének eseményeit.
Szerettem és megértettem a fiatal lányokat, a fejlődő, kibontakozó kis lelkeket, amikor még magam is fiatal voltam. Szerettem és megértettem később is, mikor az évek elszálltak felettem és szeretem, megértem és figyelemmel kísérem még ma is, mikor már csak egy-két lépésem van hátra. És fölteszem magamnak a kérdést: - Vajon ment-e sok átalakuláson, változáson keresztül a leányok életfelfogása, lelki struktúrája negyvenöt év alatt?
Bizonyára. Ha az olvasó megnézi a dátumot, hogy melyik novella mikor íródott, azonnal látni fogja, szinte évről-évre a változást.
De hiszem és vallom, hogy a mai élet sötét, viharos útvesztőjében is örökéletű és mindig egyforma maradt a tiszta leánylélek és mindig lehet találni - nem is olyan nagyon ritkán - egy-egy háládatos, alázatos szeretettől, jóságtól tündöklő tiszta leányszívet, amelyből kinő az égig érő rózsafa!...

Tutsek Anna Vissza