Előszó
Részlet a könyvből:
Kárbaveszett fáradtság.
Ismertem egyszer egy kis leányt...
Talán te is ismerted, te is, meg te is... De nem úgy mint én.
Ha behúnyom a szememet, most is látom.
Ime......
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Kárbaveszett fáradtság.
Ismertem egyszer egy kis leányt...
Talán te is ismerted, te is, meg te is... De nem úgy mint én.
Ha behúnyom a szememet, most is látom.
Ime...
Szép? Nem, azt nem lehet mondani. De nm is csúnya. A szeme fekete, a haja szőke, az arca piros, az orrocskája - az bizony fitos.
Néha olyan vidám és jókedvű, hogy nem fér a bőrébe. Néha bánatos és szomorú, tele világfájdalommal, mint egy macska, akinek az orrára koppintottak. Szokott duzzogni és heveskedni, de tud jó és nagylelkű lenni. Szeret tanulni, tele van ambicióval és lelkesedéssel, buzgalommal, aztán néha, csupa buzgóságból olyan ügyetlenségeket és csacsiságokat követ el, hogy mg ő maga is megbámulja.
Szóval egy olyan kis leány, akivel mindig történik valami.
Igaz, azt elfelejtettem mondani, hogy egy kicsit hiú is volt.
Már amennyire kis leányok hiúk tudnak lenni.
Cilikének hívták.
Istenem, milyen szerencsétlen volt a neve miatt!
Az igaz, hogy a két öccse, Gyuri és Palkó - jaj, milyen két haszontalan, vásott fickó volt - elhitették véle, hogy csak a macskákat hívják Cilikének.
Nem is szólították a nevén, csak egyszerűen úgy hívták: Miau.
Ezért néha verekedésre is került a sor, de persze mindig Cilike húzta a rövidebbet.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal