Előszó
Részlet a kötetből:
"- Dóra kérlek, szedd le az asztalt, mielőtt elmégy és ha van még időd, segits nekem krumplit hámozni.
- Igenis, anyus. Az asztalt leszedem, de krumplit nem hámozok, arra...
Tovább
Előszó
Részlet a kötetből:
"- Dóra kérlek, szedd le az asztalt, mielőtt elmégy és ha van még időd, segits nekem krumplit hámozni.
- Igenis, anyus. Az asztalt leszedem, de krumplit nem hámozok, arra már nincs időm.
A szavak ellen nem lehetett kifogás, mert tényleg már hét óra elmúlt, - de a hang, amellyel Dóra felelt, nagyon is kifogásolható volt.
Különösen a krumplit hangsúlyozta olyan lenézéssel, olyan kicsinyléssel, hogy Leona asszony, az édesanya, sóhajtva fordult félre és egy nagyot nyelt.
Dóra sietve szedte össze az asztalról a kávéscsészéket, tányérokat. kanalakat. kivitte a konyhába s lerakott mindent szanaszét, ahogy éppen a kezeügyébe került. Egy perc alatt olyan volt a konyhaasztal, a pohárszék, a kis zsámoly, mint egy csatatér, telve a szerteszét heverő hullákkal - illetve a mosatlan kávéscsészékkel. tányérokkal.
Aztán lerántotta a kávésabroszt, amely tele volt kenyérmorzsával. kiflimaradékkal, s ügyet sem vetve rá. hogy most minden a szőnyegre hullott - pedig már takaritva volt, - jólrosszul összehajtogatta az abroszt, begyömöszölte a kredencfiókba, melléje nyomta a szalvétákat s aztán becsapta á fiókot."
Vissza