Tüskésszárnyú legyek - szikilegyek

Előszó

Részlet a könyvből:
Tüskésszárnyú legyek
1,5-13 mm-es legyek. Fajaik a rokon légycsaládoktól abban különböznek, hogy 2. csápízükön nincs hasíték, torpikkelyük apró, szegélyerük csak 1 helyen, jóval az r1 sugárér betorkollása előtt, a mellékér betorkollásánál szakad meg, mellékerük jól fejlett, elvékonyodás nélkül éri el a szegélyeret, az r1 sugárér és a mellékér vége széttartó, postverticalis sörtéik összehajlók, vibrissáik soha sem hiányoznak, szegélyerükön legtöbbször hosszú és vastag, tövisszerű sörték erednek.
Fejük nagyon változatos alkotású. Homlokuk általában lapos, ocellaris sörtepárjuk, illetve az enyhén befelé hajló belső verticalis és a kifelé hajló külső verticalis sörték hosszúak. Fejtetőlemezeik követik a szem szegélyét vagy ferdén befelé állnak (Suilliinae alcsalád, 8. ábra: E). Homlokuknak legalább az elülső felén sok, vékony sörte ered. Tarkójukon sok sörte rendezetlen sorban áll, postocularis sörtesoruk ritkán különíthető el, a tarkó sörtéi viszont mindig legalább 1-2 sorban a pofán lefelé a szájszélig folytatódnak. A fajok meghatározásában sokszor igen fontos a nyakszirten eredő cerebralis sörték erőssége és színe is. Arcpajzsuk legtöbbször többé-kevésbé homorú, legalább a csápgödrök homorúak, arcélük lapos, gyakran széles, lapos arcgerinc figyelhető meg. Szájszögletük soha sincs, pofaszöglet a legtöbb nemen megfigyelhető, rajta 1 vagy 2 pár erős vibrissa ered. Pofasörtéik 1 vagy többsorosak, változó erősségűek. Egyes kutatók nagy jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a pofán hátul, a szem alatt van-e hosszú, előre irányuló sörte. Csápjuk 2. ízén nincs hasíték, a 3. csápíz lekerekített (pl. 21. ábra: A) vagy felső csúcsi sarka van (26. ábra: C). Csápsörtéjük kopasz, röviden-hosszan molyhos és szőrös is lehet, a Suilliinae alcsalád egyes fajain rajta felül és alul hosszú ágak erednek (pl. 5. ábra; G). Tapogatójuk egyszerű, szívókájuk nem feltűnően nagy, általában hosszú szőrökkel. Toruk erőteljes, legtöbbször széles. Vissza