Turistaság és Alpinizmus 1932. aug.-szept.

Előszó

In Memórim!
Wachter Jenő barátunk és hegymászó bajtársunk 1907. augusztus 8-án hagyott itt bennünket. Akkor, midőn az ő fiatal lelke a Magas Tátra bércei közül szállt fel az Egek Urához, nékünk magyar hegymászóknak irányítónktól kellett megválnunk s az akkor még gyermekcipőiben tipegő magyar alpinizmus fiatal, de komoly hirdetőjét veszítette el benne.
25 hosszú esztendő - egy negyedszázad múlt el azóta. Majd egy emberöltő. De a Wachter részéről hirdetett hazai alpinmozgalom továbbfejlődött azon az úton, melyet ő mutatott az „Egyetemiek" akkor bontakozó gárdájának. S ha az 1900-as évek első évtizedének végével a magyar küzdenivágyásnak, a magyar igyekezetnek, bátorságnak és ügyességnek, de nem utolsó sorban a magyar természetszeretetnek a magastátrai első megmászások és új túrák tekintetében oly gyorsan jelentkezett az elismert eredménye, úgy abban Wachter szellemének jutott az első, a legfontosabb: a megindító és buzdító szerep.
A régi „Egyetemiek" tradícióinak, a hősi halott Serényi Jenőnk által oly nagy lelkesedéssel felkarolt wachteri kezdeményezés letéteményesei s szellemi és gyakorlati zászlóvivői nem felejtették el, hogy azt a sok élvezetet, melyet a hatalmas többezresek ormára vezető útvonalak bejárása, a karcsú sziklatűk függőlegeshez nagyon közel eső letöréseinek legyőzése, a meredek hó- és jégfalakon való felhatolás szerzett, elsősorban Wachter Jenőnek köszönhetik. Vissza