Turistaság és Alpinizmus 1923. január-február

Fülszöveg

Részlet: 1918. augusztus 18-án délután rekkenő hőségben, leírhatatlan porban automobilon Sulden felé tartottam. Útközben Prad-on Báró Lempruch ezredes jelentkezett nálam, mint az Ortler csoport parancsnoka. Onnét együtt mentünk a mély völgyben mindig magasabbra Gomagoi-ig a Stilfsi műúton, majd arról letérve Suldenbe. Közben az óriási Sulden-gleccser, az Ortler és az összes filigrán fehér csúcsok, hegyóriások gyémántos koronái rózsaszínbe pirultak és szakadékaikból izzó felhőcskék úszkáltak a halványuló égen délkelet felé. Soká állottam a tisztekkel a habzó, sárgásan szürke Suldenpatak fölött, bámultuk a csodás természetnek legszebb színjátékát, mely teljesen le tudott kötni bennünket. A lég balzsamosan üde s enyhe volt, úgy, hogy a rövid vacsora után még soká jártam és úgy tündököltek, mintha ezüsttel átszőtt menyasszonyi fátyol volna rájuk borítva. Az éj homálya kísérteties távolba tolta el lidércképüket. Elbűvölő volt a természetnek csendes áhítata. Alig bírtam ezen mesebeli varázstól megválni. Csak 11 órakor éjjel tértem tiszta szobácskámba, hol azonnal lefeküdtem és ágyamból - mielőtt elszenderültem volna - a világító jégmezőket és az ormok finom ezüst csipkéjét bámultam, amint tündéri szépségükben szunnyadtak.
19-én szürkületkor keltem fel és elolvastam a megnyugtató jelentéseket. Mindenből azt látom, hogy nekivághatok a 3902 méter magas Ortler megmászásának és estig vissza is térhetek. Lempruch ezredessel és kísérő altisztemmel automobilon lementünk a völgybe a drótkötélpálya-állomásig. Vissza