Turistaság és Alpinizmus 1912-1913.

Előszó

Aletschhorn (4182 m.)
Irta: Dr. Jankovics Marcell.

1910. nyarán első állomásul az elhagyott Belalpot (2137 méter) választottam. Egész télen kívánkoztam az Aletsch óriás jégfolyama után, melyet ugy megszerettem, mint más ember valamely kedvenc folyóját, melynek kék hullámairól dalok csendülnek a nép ajakán. Meg oly helyet kerestem, mely szemben van a wallisi tetőkkel. Ez olyan társaság, melyet nem lehet elfelejteni. Ez a kis Olympus, ahova feltelepedtem, ezúttal kevés örömet adott, mert 1910 nyara olyan vala, mint a zsémbes Judit asszony, mindennap új meg új rossz hangulattal lepett meg.
Az első derűs napon hozzáláttam a munkához, mely a legkedvesebb munka a világon. Felhőtelen hajnalon kezdtük meg az öreg Ruppen Klemensszel meg Schwery Móriccal az Oberaletschhütteből (2619 méter) a nagy Aletschhorn ostromát. Gyönyörűen ment a dolog, vagy 100 méterrel a csúcs alatt. Ekkor az égboltozat elhalványodott és a magasságok láthatatlan furiái korbácsaikkal állottak utunkba. Ruppen már nem birt a lábán állani az orkánban, már kétszer lendült ki a keskeny gerincről és csak a mi kötelünk tartotta vissza a mélységektől.
Vissza kellett fordulnunk egy 4000 méteres csúcsról alig 100 méterrel az orom alatt. Meg kellett nyugodnom abban a jó angol mondásban, mely minden kellemetlenséget mint „tapasztalatot" értékesnek jelent ki és megbecsül. „It was an experience". Megismételtem százszor is ezt a mondást, mig egész erőmet szegeztem a vihar ellen, mely ugyanez órában megállította lent Wallis expresszvonatait, végig söpörte egész Lombardiát, ledöntve százados, mohos tornyokat, mely összezúzta a Lago Maggiore karcsú kis bárkáit. Ha száz éves leszek is, hallani fogom ezt a süvöltést és érezni fogom azt a győzhetetlen nyomást, mely mint láthatatlan óriások keze, összeszorította mellemet, mig aggódva kerestem az apró sziklapárkányokon, a lesikló jéglejtőkön a parányi csapát... „It was an experience"... Vissza