Előszó
Részlet az 1. számból:
Természetszemlélet és természetjárás.
Ez a kettő szervesen egybetartozik. A természetjárás csak akkor éri el a célját, ha nemcsak a hátizsákunkban, hanem a lelkünkben is...
Tovább
Előszó
Részlet az 1. számból:
Természetszemlélet és természetjárás.
Ez a kettő szervesen egybetartozik. A természetjárás csak akkor éri el a célját, ha nemcsak a hátizsákunkban, hanem a lelkünkben is viszünk magunkkal valamit. Aki csak a hátizsákjában visz magával valamit, még ha annyiféle jót is, de a lelkében nem visz semmit, az szegényen, fáradtan és összetörten tét vissza, azon betelik az írás szava, „akinek van, annak adatik, és bővölködik, de akinek nincs, az is elvétetik tőle, amije van." A természetjárásnak tehát vannak lelki feltételei, ilyenek, a szép tünetkezéseinek szemléletére alkalmas belső látó-képesség, a megelevenítő képzelet szárnyalása és személyesítő ereje, a tiszta és boldog élmények emlékképei, általában szépségszomjas és igazságéhes lélek. Ha mindezeket magunkkal visszük, akkor még az ólmos-eső verte, szél-cibálta barna erdőben is annyi szépséget látunk, hogy igazán betelik az írás igazsága: akinek van, annak adatik, és bővölködik.
A lelki feltételekből következik a határozott természetszemlélet, a természettel szemben elfoglalt álláspont, ahonnan és ahogyan a természetet szemlélem. Ez lehet nagyon egyoldalú, ha csak valamely intellektuális-tudományos érdekből nézem, ha a természet csak mint geológust, vagy botanikust, általában mint természetvizsgáló szakembert érdekel. Vannak ilyen barátaink, akik csak valamely probléma kedvéért vállalkoznak kirándulásra s csak problémájuk ásító színhelyére, máshova nem. Igen tiszteletreméltó indoklás, de ez az állásfoglalás még nem jár természetszemlélettel. Másrészt az is igaz, hogy az ilyen természetjárók nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak az igazi természetszemlélet megnyeréséhez. A természetjáró szakemberek kell, hogy reásegítsenek arra, hogy a természetben olvasni tudjunk, de ahhoz, hogy a természetben gyönyörködni is tudjunk, ahhoz szükséges, hogy fölébe emelkedjünk a puszta tudáskincsnek és az ismereteknek.
Vissza