Turisták Lapja 1937. (nem teljes évfolyam)

Előszó

A Turisták Lapja félévszázados jubiláris évfolyamának vigiliáján bajtársi tisztelettel és szeretettel köszönti minden hívét és olvasóját.
Egy fél évszázad - egy emberöltő. Azok, akik küzdelmes útjára elindították Egyesületünket és harcos szócsövét, a Turisták Lapját, - néhány még ma is sorainkban tisztelt kivétellel -, mind elköltöztek a túlvilág derűsebb, szabadabb turistaterületeire. Itthagytak bennünket, de örökségük szent A természet örök szépségeiért rajongó, hazaszerető, emberibb-ember típusát nekünk kell továbbépítenünk magunkban és társainkban.
A néhány hét mulva, reánkköszöntő jubileumi esztendő ismét újabb kötelességek elé állít. Felelőssé tesz azért, amit eddig tettünk és felelőssé tesz azért is, ahogyan ezután kívánunk dolgozni. Amint az elmúlt évtizedek során egyre nagyobb lett egyesületünk, annál sokrétűbb feladatokat kellett megoldania a vezetőségnek. A hazai turistatábor gyarapodásával azonban egyenes arányban növekedtek a turistaság művelésének akadályai is: Nagymagyarország hatalmas turistaterületeit Trianon átkos drótsövényei zsugorítottak össze s a csonka országon belül is egyre több a tilosterület, drágább a közlekedés, nyomasztóbbak a gazdasági viszonyok. Pedig a ma emberének százszorinkább szüksége van a természet istenáldotta gyógyforrásaira, ahol megtépázott idegrendszerének nyugalmát, meggyötört fizikumának erejét visszanyerheti. Ez a vágyakozásunk ma - sajnos - egyre több akadályba ütközik.
De úgy nem oldhatjuk meg a mai helyzetet, ha a, sivár jelent közömbösen tudomásul vesszük, vagy részvétlen közönnyel elhagyjuk a tábort. Ma a turistakötelesség egyúttal turistafelelősséggé növekedett, mert az egész magyar turistatábor felelős eszméink eljövendő győzelméért, - vagy bukásáért! Ma mindenütt hangoztatják, hogy a magyar turistaság fejlődése megállt, az utánpótlás lendülete elakadt, a turistaság jogos kívánságait éppen azok nem teljesítik, akik közérdekű céljait számtalan ünnepi beszédben elismerték, stb... Ez - sajnos - mind igaz!
A turistaság eddig csak kért és könyörgött, egy kevés levegőért, egy kevés szabadságért. A turistaságnak ezentúl nem könyörögnie, hanem követelnie kell! A nemzeti közegészségügy nevében követelnie kell a helyét az Isten napja alatt! Követelnünk kell jogaink elismerését és mi bizonyságát fogjuk adni annak, hogy a nemzetgazdaság semmiféle tényezője nem károsodik meg ezáltal!
Az, aki közömbösen félreáll, vagy felületes okból elhagyja a tábort, árulójává válik ügyünknek, mert gyengíti sorainkat, társadalmi súlyunkat és az akadályok leküzdésénél kötelező kemény kiállásunkat! Minden tagunknak át kell éreznie tehát a fentiek fontosságát, mert ha valóban lelkiismereti kérdésünkké tesszük az utánpótlás gondolatát és új, lelkes hívek szerzésével elősegítjük a turistaság szellemi és anyagi megerősödését, - akkor a félévszázados Magyar Turista Egyesület kiáltó bizonyítéka lesz majd annak, hogy jubileuma nem csak ünnepet jelent, hanem az erőteljesebb hazai turistaélet kibontakozását is! Erre a reneszánszra égető szüksége van az egész magyar turistatársadalomnak!
Ehhez a munkához várja és elvárja elsősorban minden egyesületi tagtársunknak, de egyúttal minden társegyesületi turistának is komoly segítségét és lelkesítő támogatását, - boldog karácsonyt és jobb magyar újesztendőt kívánva, bizakodó lélekkel a Turisták Lapja szerkesztője. Vissza