Turista lexikon

Előszó

A magyar turisztika fája napról-napra terebélyesedik, lombosodik; a lombkoronát azonban ápolás, gondozás, nyesegetés nélkül vadhajtások éktelenítik, amelyek a zsenge törzs életerejét elrabolják és a virágba borulást késleltetik.
Célom az, hogy a vadhajtások lenyesését elősegítsem és embertársaimnak bizonyos rendszerbe foglalva útat mutassak arra, mit kell tenniök és mitől kell tartózkodniok, ha ennek a nemes sportnak nemcsak lelkes, de céltudatos művelői is akarnak lenni.
Elérkezik a pihenés napja; a városi ember a jól-rosszúl kiválasztott túristafelszerelést magára kapja, a tükör elé áll és öntudatosan állapítja meg: ime egy valódi, természetért rajongó, vérbeli túrista.
Pedig hát nemcsak a felszerelés a fontos, nem a divatdiktálta külsőségek az igazi túrista jellegzetességek, hanem a szellem, amely a természet megismerésének vágyából fakad.
Más kirándulni, - magyarán a szabad időt valamivel agyoncsapni, - és más túrázni, azaz a hétköznapi élet nyers fáradalmait a természet ölén kipihenni.
A fizikai erőkifejtés módja és mérve különbözteti meg a kirándulót a turistától: a kiránduló szertelenül kíváncsi és csapongó, mindent látni akar, de semmit meg nem lát, - a turista mindent meg is lát; az egyik testi erejét elforgácsolja és így lelkileg is összetörik, a másik fizikai teljesítőképességét beosztja és lelkét a természet megszámlálhatatlan nyilt és rejtett szépségének felfedezésével új életre kelti. Vissza