Turgot: Levelek a toleranciáról

Előszó

A XVIII. század az utolsó a történelemben, amelynek még voltak igazi polihisztorai, azaz olyan értelmiségiek, akik a tudományos és politikai gondolkodás, ha nem is minden, de legalábbis számos területén próbára tették képességeit. Azért lehetett ez így, mert a Fény századát az akkor élők és alkotók is fordulópontnak érezték az emberiség történetében. Azok, akik az új, felvilágosult gondolat erejét érezték magukban, le akartak számolni a múlt számos, sötétnek és elmaradottnak ítélt intézményével. Úgy gondolták, hogy az új, a rációra és a természet közelségére alapított "felvilágosult" gondolat tulajdonképpen egyetemes, minden tudományt áthat, így ez a tény feljogosítja őket arra, hogy bátran szabadjára engedjék tollukat bármely őket érdeklő kérdésben, legyen az politika, irodalom vagy akár természettudomány. Ezt bizonyítandó, elég ha arra gondolunk, hogy az Enciklopédia szerzői milyen eklektikusan választották meg az általuk megírandó szócikkeket. Maga Turgot is meglehetősen szabados témaválasztással vett részt a nagy műben, ő írta az Etimológia, a Lét, a Nyújthatóság, a Vásárok és Piacok, valamint az Alapítványok témáival foglalkozó szócikkeket. Egyetemes érdeklődésű gondolkodó tehát ő is, főleg, ha hozzátesszük, hogy élete végéig - meglehetősen közepes színvonalon - versírással és latin versfordítással is foglalkozott. Ha ez utóbbi tevékenységével nem is, az összes többivel kiérdemelte kortársai és az utókor figyelmét, sőt általában elismerését is. Kevés olyan alakja van a francia történelemnek, akit senki sem vet meg, és senki sem gyűlöl, hanem általános tiszteletnek örvend. Ejtsünk hát pár szót életéről, nézeteiről, nem mindennapi karrierjéről (és persze bukásáról), végül pedig a toleranciáról szóló levelekről. Vissza