Előszó
Az ember műszaki tevékenységének kezdete az emberiség őskorában kezdődött. Műszaki tevékenységet végzett az az ősember, aki a fagallyra követ erősített, hogy így a vadak ellen fegyvert nyerjen, aki a természet zordsága ellen védelmet adó kunyhót rakott össze, aki különféle eszközöket eszelt ki és azt elkészítette. Tervezés és az elkészítés.
A műszaki tevékenységnek ez a kettőssége kezdetben nem okozott gondot és ma sem okoz annál az iparosnál, aki a maga által kieszelt szerkezetet, pl. egy asztalt, a maga által előállított vagy kitermelt nyersanyagból saját maga állítja elő. Sok esetben ez az iparos nem is készít magának papirosra rögzített tervet vagy vázlatot, az elgondolását közvetlenül az anyagban valósítja meg.
A lécet pl. addig formálj a, Idomítja, amíg annak az alakja teljesen megfelel az általa elgondolt célnak. Ha az elgondolást más valósítja meg, nem az, aki azt tervezte, akkor már közvetítő eszközökre van szükség.
Az elkészítőnek meg keli magyarázni, el kell beszélni, hogy mit is kívánónk tőle. Gondolatunkat szóban, Írásban, vagy rajzban közölnünk kell. Ezután, ha a mesterember átlátta, magáévá tette a tervező elgondolását, a továbbiakban ugyanúgy jár el, mint az, aki a saját gondolatait valósítja meg. Még bonyolultabb a dolog a korszerű nagyüzemi gyártás esetén, ahol az előállító munkás az elgondolásból csak kis részt, a gépből csak egy tárcsát, tengelyt késeit el.
Itt a tervező elgondolását már a legapróbb részletekig szét kell bontani és a megfelelő részeket közölni kell az egyes darabokat, alkatrészeket előállító munkással, mert csak így várható az, hogy a sok ember - esetleg egymástól távol és különböző időben végezett munkájának összetett eredményeként valóban a tervező elgondolása ölt testet.
Az a munkás, aki egy egész szerkezetet egyedül készített el, annak alkatrészeit addig munkálgatta, amíg az teljesen a megkívánt módon a helyére illeszkedett.
Vissza