Türelmetlenség

Fülszöveg

II. Sándor cár egyszer így szólt az érte aggódó, életét féltő szeretőjéhez, Kátya Dolgorukaja hercegnőhöz:
- Énmiattam tökéletesen nyugodt lehetsz... Egy párizsi jósnő, egy öreg cigányasszony megjövendölte, hogy hét gonosz merényletet élek túl... még négy merénylet van tartalékban...
Ennek a "tartalékban" levő négy merényletnek az előkészítésében, megszervezésében és végrehajtásában vett részt e sajátos alkotás főhőse, a terrorista forradalmár - Andrej Zseljabov.
Miért akarta a forradalmároknak - mindennél többre: saját életük feláldozására is - elszánt kis csoportja mindenáron elpusztítani azt a cárt, akit a hatvanas években "Sándor, a Szabadító", a hetvenes években pedig "Sándor, az Akasztó" melléknévvel emlegetett az orosz társadalom?
Az akkori oroszországi forradalmi szervezetekben két felfogás uralkodott. Az egyik szerint a nép közt végzendő, meggyőző politikai propagandával kell megnyerni a tömegeket, hogy aztán az ő segítségükkel kiharcolják az alkotmányos rendet, véghezvigyék a demokratikus fordulatot. Amikor egyre bizonytalanabbá vált, hogy ez az út nem vezet célhoz, a legkeményebb és a legtürelmetlenebb forradalmárok a terror módszerére tértek át. Azt hitték: ha megölik a cárt, minden bajnak okozóját, ezzel elhárítják a legfőbb akadályt. Tévedtek. A megölt cár helyébe egy másik lépett, az elnyomó rendszer továbbra is fennmaradt. Lenin azonban joggal értékelte harcukat ilyen megállapítással: "... hősi terrorisztikus harci módszerükkel az egész világ csodálatát kivívták. Kétségtelen, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló: közvetve vagy közvetlenül előmozdították az orosz nép későbbi forradalmi nevelését."
Abból a dokumentumanyagból, amelyet Trifonov felkutatott és felhasznált művének megírásához, történelmi krimit vagy romantikus kalandregényt is lehetett volna írni, ő azonban még csak nem is hagyományos értelemben vett regényt formált belőle, hanem szigorú történeti hitelességen alapuló kor- és emberábrázolást nyújtott. Vissza