Előszó
1) A filozófia neve: a filozófia a görög philia (szeretet, törekvés) és a szophia (bölcsesség) szavak összetétele alapján a bölcsesség szeretete. Először Hérakleitosz (Kr. e. 5. sz.) nevezte magát a bölcsesség vagy a bölcselet kedvelőjének.
2) A bölcselet meghatározása: a filozófia az az alaptudomány, amely a létezők érzékfeletti összetevőit, összefüggéseit és végső alapját az ész természetes fényében kutatja.
a) A filozófia tárgya mindaz, ami van, ami különbözik a semmitől. Mindazt, ami valamilyen módon megvan, a bölcseletben a létező (gör. on; lat. ens), a létezőség (lat. entitás), a dolog vagy a valóság (lat. res) kifejezéssel jelöljük. így létező például a plébánosunk, létező a kölni dóm, de létezőnek kell tekintenünk a hétfejű sárkányt is, amennyiben képzeletbeli létezőként különbözik a-semmitől. Létező minden, ami érzékelhető, elképzelhető és fogalmilag megragadható.
b) A bölcselet vizsgálódási szempontja: a filozófia a létezők érzékfeletti összetevőit (metafizikai lételveit) és végső alapját keresi. Minthogy a bölcselet a létezők érzékfeletti (gör. meta ta phüszika: a fizikáin, az érzékelhető szférán túl lévő) összetevőit keresi, a filozófia metafizika. Metafizikai lételv például az érzékelhető létező léte és lényege. A lét (lat. esse, existentia; gör. einai) az a valóság (lat. actus), amely az érzékelhető és fogalmilag megragadható létezőt megalapozza, áthatja és felülmúlja. Bizonyos, hogy tudunk a létről, hiszen bármit ismerünk meg, mindig tudjuk, hogy a szóban forgó létező több, mint amennyit pillanatnyilag érzékeltünk és megértettünk belőle. Kétségtelen, hogy erről a „többről" (a létről), ami magában foglalja azt is, amit érzékeltünk és megértettünk, nem alkothatunk fogalmat, de valamilyen ismeretünk mégis van róla.
Vissza