Turandot

Fülszöveg

Hetvenegynéhány esztendeje a milánói művész-fiatalság tarka és hírhedett tanyája volt az "Aida" kávéház, amelyet Verdi városában, Verdi világraszóló dalművéről neveztek el. A "Scala" operaház, a sóvárgott igéretföldje közelében találjuk a mozgalmas életű helyiséget, melynek alacsony boltívei alatt sűrű füstfelhőbe burkolózó márványasztalok és vedlett posztóval födött teke-asztalok körül heves és lármás ifjak vitatkoztak a különböző művészetek leginkább időszerű kérdéseiről, különösen fiatal költők, "torkukban aranyat hordozó" énekesek és egyelőre ismeretlen nevű zeneszerzők. Bár sokat perlekedtek, bizonyos kérdésekben mégis egyetértettek. Különösen abban, hogy a zeneműkiadók, főként Ricordi és Sonzogno urak szőrös szívű Harpaogonok, a "Scala" kapuit pedig vicsorgó fogú fenevadakként őrzik áporodottan tehetségtelen és vén "beérkezettek". A kérdések kérdésében is mindannyian megegyeztek, hogy a dalmű immár megvénhedett műfaj és az operaszínpad reformokra, főként ifjú reformátorokra vár. A többnyire kopott bársonykabátot és lobogó pillangó-nyakkendőt viselő borzas művész-nép itt, az "Aida"-kávéházban adta ki a "verismo" jelszavát is, ebben az izgalmas környezetben vitatkozott a fiatal Mascagni és Leoncavallo, mikor még nem voltak világhírű maestrok: a "Parasztbecsület" szerzője az egyik és "A bajazzók" szerzője a másik. Vissza