Turán 2001. augusztus-szeptember

Előszó

Részlet:
Ütközet a Tarna völgyében
(A hunok honfoglalása krónikáink tükrében)
Írásomban a krónikákban szereplő "A hunok Pannoniába jövetelétől a zeiselmauri ütközetig" (Kézai), illetve "A magyarok első bevonulása Pannoniába"(Képes Krónika) című fejezeteket, a tulajdonképpen több csatából álló hun honfoglalás-történet (későbbiekben: hun történet) hagyományának interpretációit és az elbeszélt eseménysorozatnak a Duna-Tisza közére helyezett döntő mozanatait vizsgálom. Előzőleg azonban szólni kell arról, hogy a történettudomány képviselői igen eltérően vélekednek az ún. hun történettel kapcsolatban.
A) Vannak, akik lesújtó ítéletet mondanak krónikáinkról, különösen Kézai művéről, és teljesen elvetik azok hitelét. A Képes Krónika latin eredetijének magyar fordítása jegyzetében például ezt olvashatjuk a hun történettel kapcsolatban: "Mivel az egész hadi esemény a krónikaszerző koholmánya, sem a vázolt események, sem a sereglétszámok nem hitelesek." Már Eckhardt Sándor igen sarkosan fogalmazta meg véleményét, miszerint Kézai "...szétszort helyi hagyományok összeegyeztetésére eszelte ki" hun történetét. Úgy vélem, az ilyen sommás ítéletek helyett árnyaltabban kell középkori forrásainkhoz, Árpád kori történeti irodalmunkhoz közelíteni. Én inkább Bakay Kornél álláspontjával tudok azonosulni: "Ha azonban az írott források sokaságát - függetlenül attól, hogy a későbbiek általában a korábbiakból írták ki tudományukat- teljesen szabadon kezeljük, és önkényesen hiteltelennek nyilvánítjuk ki mindazokat a részleteket, amelyek nekünk nem tetszenek (bármilyen okból!) akkor lehet, hogy nagy forráskritikusok leszünk, ám a források feleslegessé válnak. Nem arról van szó természetesen, hogy az elírásokat, a zagyva keveredettséget, a téves időrendet, olykor pedig az izzó gyűlöletet, a botor meséket ne leplezzük le, hanem arról, vagy hiszünk a források többé-kevésbé egybehangzó állításainak, vagy ne is használjuk őket, ne is írjunk történelmet."
Vissza