Turán

Előszó

Részlet:
Érdekes jelenség a történelemben, hogy az emberi szellem a legpozitivebb adatokban is kételkedni kezd, ha a történelmi hagyomány egyes részletei koholtnak bizonyultak, és ugyanazon szellem, amely a tradició szavahihetőségével szemben ilyen szigoru kritikát gyakorolt, rögtön képes azt teljességében elvetni és helyébe pozitiv adatokat teljesen nélkülöző fantáziákat emelni és igaznak elismerni. A történelmi kétely ilyetén való megnyilvánulására számos példánk van. Johannes Harduin jezsuita 1690 körül megjelent műveiben azt vitatta, hogy Thukydides, Livius, Terentius, Ovidius és az ókor számos más auktora, és a frank birodalom összes hagyománya a XIII. és XIV. század koholt hamisítványa, amelynek célja a keresztény gondolkodás helyébe a fátumbeli hitet ültetni. A mult század elején P. J. F. Müller pedig <<Meine Ansicht der Geschichte>> cimü könyvében az összes történelmi források mellőzésével, saját gondolkozásával intuitív módon akarta a római középkori császárság és pápaság történetét megirni. A rendelkezésünkre álló történelmi adatokat, okleveleket, krónikákat szándékos hamisítványoknak és ezért felhasználhatatlannak tartotta. Bizonyára sajátos ingerrel birhat az az érzés, hogy a meglevő hagyomány mellőzésével kiki saját képzelőtehetsége szerint rajzolja meg a mult eseményeit és állapotait.1)
Napjainkban sokszor találkozunk a fent említett jelenséggel. A háboru megakadályozza az embereket, hogy a történetekről biztos tudomást, távoli országok állapotaiba mélyebb betekintést nyerhessenek. A tudás és hit helyébe a kétely és tájékozatlanság lép és ez szüli természetszerü komplementumait, a tagadást és a fantazmagóriákat. Eme forrásoknak tulajdonítom azt a most divatba jött áramlatot is, amelyet hivei a tudomány jelszava alatt hirdetnek, de amelynek semmi tudományos alapja nincs, és amelynek elveit és irányait a tudományos kutatások teljes mellőzésével, lekicsinylésével, egyedül a képzelőtehetség szárnyain, a mérhetetlen ürből szerzett érvek alapján határozták meg. Vissza