Előszó
A történelem iránti érdeklődés Magyarországon a rendszerváltás előkészületének
tekintett időszakban növekedett meg ugrásszerűen: új folyóiratok keletkeztek, a
közönség egyszerre volt kíváncsi napjaink és múltunk eseményeire; s míg lezajlot-
tak (de be nem fejeződtek) az átértékelések - lásd új összegzéskísérletek a tu-
dósok megpróbálkoztak a különböző történettudományi iskolák és módszerek
szintézisével.
A történelem azonban önmagában nem lesz több a múlt ilyen vagy olyan leké-
pezésénél, ha nem helyezkedik filozófiai alapokra. A történetfilozófia, a történe-
lemfilozófia iránti érdeklődés máig nem szűnt meg, akár ma is (2002-ben) külön-
féle „friss" kiadványokkal találkozhatunk a könyvesboltokban, s ez csak a laiku-
soknak készül. A dolgozat írója nem kívánja szemlézni a kortárs elméleteket; nem
a történetfilozófiával, csak a történelem elméletének egy elemével foglalkozik, a
történelmi idővel.
Megvallom, a történelmi idő problémája sokszorosan érint. Nemcsak mert
benne élek-élünk (s jövőnk, gyermekeink jövője is érdekel), hanem mert szemé-
lyesen is kapcsolódom hozzá. Amikor ezt a témát választottam, akkor még nem
tudtam, mekkora jelentőségű lehet a szakkifejezések értelmezése és elkülönítése.
Ám fölidézve az egyetemi előadásokat és jegyzeteket, világos lett számomra, hogy
a pontosítással kell kezdenem. A történelmi idő problematikájához a történelem-
szemlélet és a történelemfilozófia viszonyát kell tisztáznom.
A történelemszemlélet még nem történelemfilozófia
Értelmezésem kiindulópontja: a történelemszemlélet szűkebb jelentést hordoz,
mint a történelemfilozófia.
A történelemfilozófia tágabb és „magasabb rendű" fogalom; a történettudomá-
nyi kutatások alapja, a történelmi cikkek, monográfiák megírásának alapfeltétele.
Vissza