Előszó
Részlet a könyvből:
Az erdei tisztás.
Még napfölkelte előtt fölült Kunó, a seregély, a vén, lombtalan hársfára, amely az erdei tisztáson állott - és ott tollázkodott. Fekete-arany színű melle...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Az erdei tisztás.
Még napfölkelte előtt fölült Kunó, a seregély, a vén, lombtalan hársfára, amely az erdei tisztáson állott - és ott tollázkodott. Fekete-arany színű melle ragyogott; gyönyörű madár volt. A hárs alatt patak folyt, ott Anna, a barázdabillegető ballagott, a nád fiatal, friss, új hajtásai között.
- Halló! - kiáltotta Kunó. - Ne illegesse, billegesse magát, asszonyom, megérkeztem, érti?
Itt a tavasz!
A barázdabillegető megállott és fölnézett.
- Vagy úgy, egy seregély! - szólott, - seregélyből van elég!
- De kevés olyan, mint amilyen én vagyok!
Különben csak éppen az előbb érkeztem, tulajdonképpen még túl korán, érti?
- Hogyne érteném! - vágott vissza Anna. - Remélem, nem akar itt fészket rakni?
- Itt? Hol? A hársfán? Varjak, baglyok és mókusok társaságában, vagy éppenséggel a maga közelében? Ilyen eszméi csak Önnek lehetnek, aszszonyom. Mindjárt láttam magán, hogy milyen értelmetlen. Legalább ülne csöndesen egy kicsit. Istenem, milyen idő!
Vissza