Tündérmesék/Meseország

Előszó

Részlet az első meséből:
"Gyöngyvirág Palkó
Ugy-e, nem hallottátok hirét Gyöngyvirág Palkónak? No, azt elhiszem, hogy sem hirét nem hallottátok, sem nem is láttátok, mert Gyöngyvirág Palkó akkora volt mint az öklöm, még annál is kisebb. Búsult is eleget az édesapja, a ki nem vala más, mint Fehérország királya.
- Istenem, Istenem sóhajtozék este, reggel, lefektében, fölkeltében az öreg király - maholnap behúnyom a szememet s kire hagyjam a királyságomat? Csak nem erre a szetemnyi csöpp gyermekre, kit még a szél is elfúj?
A királyné is addig évelődött, addig búslakodott, hogy nagy bánatában meghalt szegény. De a halálos ágyán megkérte a királyt:
- Felséges férjem uram, csak az a kivánságom, temess a kertbe s a siromra ültess egy szál gyöngyvirágot. De ügyletess rá, nehogy ellopják, mert akkor még a sírban sem lesz nyudogalmam.
Csak ennyit mondott a királyné s azzal úgy behúnyta a szemét, hogy soha többé ki sem nyitotta. Sírt a király, nagy volt az ő szomorúsága. S a hogy eltemették a királynét, kihirdetteté az egész országban, hogy a kinek van gyöngyvirága, csak hozza el s a melyik legszebb lesz, azt majd elültetik a királyné sirjára s nem feledkezik meg arról, a ki a legszebbet hozza.
Na hiszen, hoztak erre gyöngyvirágot az ország minden részéből, de mennyit! Szekérszámra hozták a legszebbjét s a király udvarában mozogni sem lehetett a tenger-sok gyöngyvirágtól. De már most melyik a legszebb? Hét nap s hét éjjel folyton válogatta hetvenhét kertész, de nem tudtak megegyezni, mert mindenik a maga választottját tartá a legszebbnek. A hetvenhét kertész még hajba is kapott s egymást vérbe köpülték." Vissza