Fülszöveg
A költő írja:
'1947-ben születtem Budapesten. Az ELTE bölcsészkarának magyar-latin szakán szereztem diplomát. Mintegy másfél évtizede publikálok folyamatosan.
A Tulipán és orgonaszó - úgy érzem - más, egységesebb, mint előző köteteim voltak. Első kötetemet (Így döntöttem, 1976) tíz év terméséből válogattam. Benne volt még a beat-korszak kócos romantikája, aztán a kísérletezés, hogy ugyanezt utólag, kívülről megismételjem, lezárjam. (Fiatalság nem érdem és nem foglalkozás.)
Második kötetem a Körözés (1980). Beláttam, hogy nem vagyok sem objektív, sem modern. Az avantgarde költők egy közösség nevében szólnak, s a társművészetek közül inkább a képzőművészet ihleti őket. Beláttam, hogy egyedül maradtam, közösségem csak a hatvanas évek ifjúsága volt, a költészet számomra nem ábrázoló, hanem kifejező művészet. Közelebb áll hozzám a zene, méghozzá a klasszikus és romantikus hangszeres zene, mint századunk képzőművészete. Számomra a líra témája nem egyéb, mint hogy az ember él -...
Tovább
Fülszöveg
A költő írja:
'1947-ben születtem Budapesten. Az ELTE bölcsészkarának magyar-latin szakán szereztem diplomát. Mintegy másfél évtizede publikálok folyamatosan.
A Tulipán és orgonaszó - úgy érzem - más, egységesebb, mint előző köteteim voltak. Első kötetemet (Így döntöttem, 1976) tíz év terméséből válogattam. Benne volt még a beat-korszak kócos romantikája, aztán a kísérletezés, hogy ugyanezt utólag, kívülről megismételjem, lezárjam. (Fiatalság nem érdem és nem foglalkozás.)
Második kötetem a Körözés (1980). Beláttam, hogy nem vagyok sem objektív, sem modern. Az avantgarde költők egy közösség nevében szólnak, s a társművészetek közül inkább a képzőművészet ihleti őket. Beláttam, hogy egyedül maradtam, közösségem csak a hatvanas évek ifjúsága volt, a költészet számomra nem ábrázoló, hanem kifejező művészet. Közelebb áll hozzám a zene, méghozzá a klasszikus és romantikus hangszeres zene, mint századunk képzőművészete. Számomra a líra témája nem egyéb, mint hogy az ember él - lehetőleg értelmesen, szeret - lehetőleg igazán, és meghal - lehetőleg minél később. A részletekkel bajlódjon az epika. (Minden ember él, szeret és meghal, nem hinném, hogy ez magánügy.)
Miután korunk két vezető halálnemét, az agyvérzést és a rákot még huszonéves koromban túléltem, élményszerűen tudom, hogy halandó vagyok. Találkoztam a szerelemmel. Nem kisebb a súlya, és csak sajnálni tudom azokat, akiknek nem adatott meg, hogy ezt tudják. sokfelé utaztam, voltam muzulmán olajvárosban, jártam a Baltikumban. Bejártam az intim kis Ausztriát, jártam a kultúra fővárosában, Párizsban. Legjobban Görögországot szerettem meg, sehol annyi szép és kedves ember, sehol olyan érintetlenül megmaradt történelem. Legnagyobb élményem Itália. A Szent Péter-bazilikából értettem meg az esztergomi Szent István-bazilikát, Assisiban a Cestochowai Fekete Madonnát. Firenzében megértettem Verdit, Nápolyban Beatrix magyar királynét. Így érkeztem haza, Budapestre. Talán erről a hazaérkezésről szól a Tulipán és orgonaszó." Kartal Zsuzsa
Vissza