Fülszöveg
Az egyes ember nem építheti föl tulajdon életét egyszertörtént sérelmeire, a sérelmek ugyanis igen ingatag alapja egy élet-építménynek.
Márpedig a Boldogtalanok című regény hőse, Varga Sándor, hiába a sok példa, a rábeszélés, a sok-sok emberi akarás, hogy ne tegye, mégis erre épít, s ebben van tragikus tévedése. Hiába, hogy az Idő azóta már sokszorosan begyógyította a sebet, mely esztendőkkel korábban esett rajta, az ő lelkében azóta is gyógyulatlan a seb; az egykori emlékek meghatározói lettek regénybeli életének.
Sok-sok esztendő után, amit kínzó lelki emigrációjában eltöltött, kiszabadulva végre önnön börtönéből, ott akarja kezdeni és folytatni, mindazt, amit és ahol egykor abbahagyott, a letartóztatáskor.
Falujában, ahová esztendőkkel később visszamegy, lépten-nyomon tapasztalnia kellene, hogy azóta már "más szelek fújnak", más emberi viszonylatok alakulnak ki, más értékrend lett uralkodóvá. Varga Sándor megszállottan keresi az egykor megszakadt fonal végét, hogy hozzákösse...
Tovább
Fülszöveg
Az egyes ember nem építheti föl tulajdon életét egyszertörtént sérelmeire, a sérelmek ugyanis igen ingatag alapja egy élet-építménynek.
Márpedig a Boldogtalanok című regény hőse, Varga Sándor, hiába a sok példa, a rábeszélés, a sok-sok emberi akarás, hogy ne tegye, mégis erre épít, s ebben van tragikus tévedése. Hiába, hogy az Idő azóta már sokszorosan begyógyította a sebet, mely esztendőkkel korábban esett rajta, az ő lelkében azóta is gyógyulatlan a seb; az egykori emlékek meghatározói lettek regénybeli életének.
Sok-sok esztendő után, amit kínzó lelki emigrációjában eltöltött, kiszabadulva végre önnön börtönéből, ott akarja kezdeni és folytatni, mindazt, amit és ahol egykor abbahagyott, a letartóztatáskor.
Falujában, ahová esztendőkkel később visszamegy, lépten-nyomon tapasztalnia kellene, hogy azóta már "más szelek fújnak", más emberi viszonylatok alakulnak ki, más értékrend lett uralkodóvá. Varga Sándor megszállottan keresi az egykor megszakadt fonal végét, hogy hozzákösse mostani élete fonalát. A szerelmét akarja visszavenni, Sipos Klárit, akitől annak idején elszakították, s aki azóta már családanya lett, felesége annak az embernek, akinek Varga Sándor a letartóztatását köszönhette. Ebben a fájdalmasan szép, újraélt szerelemben derül ki, hogy semmit nem lehet ott folytatni, ahol egykor abbamaradt; s az: másként kell élni. Új élet, új életforma alakul ki, mások lettek az emberi cselekvést meghatározó összetevők, mert Kondordombon, ebben a kis dunántúli faluban azóta már mások lettek az emberi értékrendek.
Azok fordulnak szembe Varga Sándorral és űzik el a faluból, akik annyi esztendők keresztül hiába várták visszajöttét; köztük az apja is, a bölcsen-okos öreg Varga, aki, hiába, hogy megjárta a maga kálváriáját, belátja, nyugalom kell már a népnek, s aki ezt a nyugalmat meg akarja bontani, annak itt nincs keresnivalója. Akárha a fia legyen is az.
Szörnyűbb fájdalom most, mint sok-sok esztendővel ezelőtt, mert ezúttal egy közösség veti ki magából Varga Sándort, aki nem volt képes beleilleszkedni ebbe az új törvények szerint élő új közösségbe.
Vissza