Túl az ösvényen

Előszó

Ehhez a könyvhöz tulajdonképpen nem is kellene előszót írni, mert hisz a nácik tizenkét évi uralma és mind az arról szóló írások, könyvek és okiratok ezrei ékes előszavak ahhoz, ami Buchenwaldban meg a többi haláltáborban lejátszódott. Már a müncheni söröspince rosszagú levegőjében 1923-ban, ott bűzlött Auschwitz meg Buchenwald. A nürembergi pártgyűléseken, ahova a veszett Hitler és a még talán veszettebb csatlósai évente gyülekeztek, ahol az úgynevezett "nürembergi törvényeket" meghozták, hangos előszót ordítottak a világba azok, akik ezt a borzalmat az emberiségre hozták és akik aztán ott lógtak a nürembergi börtön udvarán utószó gyanánt.
Aki ennek a könyvnek a tartalmát összeirta és aki átélte elejétől végig, egy örökké fájó vádiratnak szánta az embergyilkos náci vadállatok ellen és szüntelen unszolásnak, hogy a civilizált emberiség ne engedje, hogy a gyilkosok szárazon megusszák ezt a rettenetet. Még ma is nagyon sokan vannak, akik nem akarják elhinni, hogy ezek a dolgok megtörténtek Hitler uralma alatt. Nehéz is elhinni. Emberi agy nem képes arra, hogy ilyesmit feltételezzen más, kétlábon járó emberekről, sőt tigrisekről sem. Ha nem a magam szemeivel láttam volna, talán magam is kételkednék benne. Erre a könyvre azért van szükség, hogy a Taftok, meg a jelentékenyebb nácibarátok ne védelmezhessék ezeket a tigriseket olyan hatásosan, mint ahogy védelmezni akarják őket, hogy a világ lássa be, hogy itt nincs helye sem kegyelemnek, sem elnézésnek, hogy nincs olyan hosszu idő ami behegesztene annyi sebet és hogy aki ezt is el akarja felejteni, az csak nagyon megátalkodott felejtő lehet. Vissza