Túl az óperencián

Előszó

Ezt az antológiát kedves barátomnak, Kemenes Kálmánnak ajánlom hálámjeléül, amiért sok éven keresztül elősegítette fordításaim terjesztését.
Szokásom szerint először is meg szeretném köszönni Lutchmun Christine-nek, hogy figyelmesen átolvasta az angol szöveget, feleségemnek, Marthynak, hogy kiadásra előkészítette könyvemet és a Biró családnak lelkiismeretes és gondos munkájukért.
Köszönettel tartozom kollegámnak és költőtársamnak, Rossner Robertonak József Attiláról szóló tanulmányom magyarra való kiváló fordításáért.
Mint ahogy előző antológiáimban is többször említettem, ha valaki jobban tudja e verseket lefordítani, én leszek az első, akinek ez örömet okoz. Magyarról angolra verseket fordítani egy kicsit olyan, mint a "kört négyszögesíteni", és az ember ritkán jár teljes sikerrel. Az angol fordító számtalan nehézséggel találja szemben magát.
Amit magyarul néhány szóban lehet kifejezni, az angolul sokszor egy egész mondatot kíván. Rímeket találni is sokszor nem könnyű olyan gyakran előforduló szavakra, mint például virág, holnap, szép, szoba, szó. Angolul csak kevés rím létezik ezekre. Nem is szólva azokról a magyar szavakról, amelyek "le-","meg-", stb szótaggal kezdődnek, amelyek tucat számra szerepelnek a szótárban és amelyek több szóból álló fordítást igényelnek. A magyar költészetben gyakori az asszonancia és sokszor a középső magánhangzó alkotja a rímet. A magyar "ő" jelenthet hím, vagy nőnemet és ez a fordítónak sokszor problémát jelenthet, hacsak az eredeti vers nem utal arra, hogy melyik nemről van szó. Ezek csupán szókincs problémák.
Fontosabb talán itt a különbség az angol és a magyar gondolkozási mód között. Magyar költők sokszor utalnak történelmi eseményekre, amelyek megértéséhez hosszú lábjegyzetekre lenne szükség. Még akkor is, ha a szavakat angolra fordítjuk, az angol közönség máskép reagál rá, mint például Trianon említése. A döntést, hogy mennyire sikerült eleget tennem az eredeti költemények lefordításának, a magyar olvasóra bízom.
Könyvem végén szerepel egy tanulmányom, amelyben beszámolok azokról a nehézségekről, amelyekkel szemben találtam magam, amikor a nagy magyar költő József Attila verseit fordítottam. Már a költő neve is problémát jelent az angol olvasónak. Vissza