Tükrök szava - betűk arca (dedikált példány)

Fülszöveg

Takács Gyula a dunántúli Tabon született, 1911-ben, s azóta is a Balaton-vidék a szűkebb hazája. A középiskolát Kaposváron végezte, s a pécsi egyetem bölcsészeti karán szerzett diplomát. Pécsett kitűnő költő- és írótársakkal szövődtek életre szóló kapcsolatai és barátságai, itt ismerkedett meg Weöres Sándorral is. Tíz évig tanár, majd Kaposvár mint költőt örökbe fogadja, és 1949-től 1971-ig a Somogy megyei múzeumok és a Rippl-Rónai Múzeum igazgatója. 1971-től már az év nagyobb részét mint kertész tölti becei házában, szőlők, öblök és erdők között. Érdeklődése sokirányú, teremtő szenvedélye sok területen megnyilatkozik. A költészet, a prózaírás és műfordítás mellett főképp "a festészet és kertészkedés teszi teljesebbé az életét". Első írásait Babits Mihály, Illés Endre és Sárközi György jelentette meg. Első kötete, a Kút, 1935-ben látott napvilágot. Lírai életművét az 1978-ban kiadott Vulkánok, fügefák a pontos felmérés igényével mutatja be. Esszéit, tanulmányait és prózában írt vallomásait az Egy kertre emlékezve és A harmónia keresése című kötetekben olvashatjuk. Költői munkásságáért 1941-ben Baumgarten-díjat, 1960-ban és 1971-ben József Attila-díjat kapott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a hetvenéves Takáts Gyulának - írói és irodalomszervezői munkásságáért - a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta.
Ez a könyv Takáts Gyula esszékből, tanulmányokból, vallomásokból, interjúkból, verselemzésekből, lírai ihletettségű visszaemlékezéseiből szőtt "szerelmes földrajza", a szülőföld lelkének és szellemének megidézése. "... ha egy szerkesztő azt kérdezné tőlem - vallja erről ő maga, könyve egyik írásában -, hogy "Somogyország" képzetén túl miben is látom jelképesen és valóságban is szülőföldem jellemét vagy lelkét, annak csak azt mondanám: "ülj ide", és a kis kocsival átvinném erdő-szőlő szegte, valamikor virágos, parkos városunkból, Kaposvárról át a Vízmentén. Így nevezik a mi városunkat átszelő Kapos völgyét a régi somogyiak. Megállnánk a Kaposvár fölötti, töröcskei tetőn. Ott aztán csak rámutatnék egy reves kérgű, bütykös ágú, öreg tölgyre, mellette pedig az óriás koronájú, sima ágú szelídgesztenyefára. ott állnak az ilyen fák a Kapos déli partjára lágyan hajló zselici erdőrengeteg szélén. Mintha csak az erdőkből léptek volna ki. Mintha az egyik a koronás szarvasbika, a másik a fényes szemű szarvastehén lenne, szilajon és szelíden... Állnak egymás mellett, és így nézik a nap és a hold ragyogásában lábuk előtt egyre változó somogyi és kaposi világot." De ennek a világnak múltja, története és művészete is van, belegyökerezve a tágabb hazába: Pannóniába, s a "tükrök szava", vagy ha tetszik, a "betűk arca", Berzsenyitől és Csokonaitól kezdve, sőt: a messzi múltba vesző évszázadok történetét is felidézve, Adyn, Babitson, Rippl-Rónain, Egryn át napjainkig ívelően villantja föl mindazt, amit művészi pályafutása során Takáts Gyula ettől a természeti és emberi környezettől formáló, ösztönző és költészetét is érlelő benyomásként kapott életre szólóan. Vissza