Fülszöveg
Ha élne, ebben az esztendőben - augusztus 31-én - lenne nyolcvanéves a József Attila-díjas költő, Takács Imre. Sajnos, már hat éve halott. Alakja eltűnt a láthatatlanságban, hagyatékában, verseiben azonban, ha éppen akarjuk, naponta találkozhatunk vele, hiszen maga nevezte költészetét afféle megemelt önéletírásnak. Megállapítását fogadjuk el, de tegyük hozzá nyomban, hogy versei jóval többek személyes lélekrajznál: sziliciumkristályként őrzik kora társadalmának lenyomatát. És attól igazak, amit József Attila mondott az Eszméletben: „lm itt a szenvedés belül, / ám ott kívül a magyarázat." Takács Imre is, mint annyi kortársa, „világok változása" idején, 1945 után indult a meghirdetett szép, új világba, hogy ott a vágyott igazság, az erkölcsi tisztaság és a szépség énekese legyen. Azonban csakhamar csalódnia kellett. Már a pálya kezdetén kiderült, olyan világba érkezett, ahol "Egy bibliát hamisít ezer antikrisztus". (Vértesi elégia) Ekkor szorongva, szinte riadtan ismerte fel az újabb...
Tovább
Fülszöveg
Ha élne, ebben az esztendőben - augusztus 31-én - lenne nyolcvanéves a József Attila-díjas költő, Takács Imre. Sajnos, már hat éve halott. Alakja eltűnt a láthatatlanságban, hagyatékában, verseiben azonban, ha éppen akarjuk, naponta találkozhatunk vele, hiszen maga nevezte költészetét afféle megemelt önéletírásnak. Megállapítását fogadjuk el, de tegyük hozzá nyomban, hogy versei jóval többek személyes lélekrajznál: sziliciumkristályként őrzik kora társadalmának lenyomatát. És attól igazak, amit József Attila mondott az Eszméletben: „lm itt a szenvedés belül, / ám ott kívül a magyarázat." Takács Imre is, mint annyi kortársa, „világok változása" idején, 1945 után indult a meghirdetett szép, új világba, hogy ott a vágyott igazság, az erkölcsi tisztaság és a szépség énekese legyen. Azonban csakhamar csalódnia kellett. Már a pálya kezdetén kiderült, olyan világba érkezett, ahol "Egy bibliát hamisít ezer antikrisztus". (Vértesi elégia) Ekkor szorongva, szinte riadtan ismerte fel az újabb szerepet, amit a kor kényszerített rá, s amit az Álomképek című versében így fogalmazott meg: "Lehetetlen világban lettem őrszem."
Ez a drámai léthelyzet drámai beszédmódot követelt, olyat, amellyel szinte közvetlenül, de mégis hitelesen s költői szempontból is érvényesen fejezhette ki lírai hevülettel megélt csalódásait, a belső háborgást, diszharmóniát, az életfogytig sajgó hiányérzetet. Ezért lett stílusának jellemző vonása a plasztikus képek, tömör hasonlatok mellett a nyereség, s néhány helyen a tudatosan vállalt darabos, szaggatott kifejezés.
Születésének nyolcvanadik évfordulóján ezzel a könyvvel, válogatott verseinek kötetével tiszteleg előtte, a nyugtalan, pokoljáró költő előtt a Vörösmarty Társaság és a város, Székesfehérvár önkormányzata.
Vissza