Tudorka Magazin 142.

Előszó

Részlet:
MÁRCIUS
Március 15.
1848. március 15-ére emlékezve minden évben ünneplőbe öltözik a szívünk. Ez volt ugyanis az a nap, amikor az emberek, megelégelve a sokéves fájdalmat és keserűséget, Európa-szerte fellázadtak a zsarnok elnyomóik ellen. A lázongók mindenhol változásra és nemzeti átalakulásra áhítoztak. A forradalom szele átsöpört hazánkon is, ahol a pesti ifjak, élükön Petőfi Sándorral és Kossuth Lajossal, hazafias cselekedeteikkel próbálták "megváltani a világot". Az éljenző tömeg előtt Petőfi elszavalta a Nemzeti dalt, miközben tízezrek olvasták a márciusi ifjak által megfogalmazott 12 pontot. A fellelkesült tömeg elérte célját. Követeléseiket elfogadták, és végre megalapíthatták az első független, magyar kormányt. Ezen a tavaszon nemcsak a természet újult meg, hanem a magyar nemzet is új életre kelt... Ennek emlékére tűzünk minden év március 15-én nemzeti színű kokárdát a szívünk fölé.
Sándor, József, Benedek
Sándor, József és Benedek a mondóka szerint "zsákban hozzák a meleget". Sándor napján szokták vetni a zabot, az árpát és a fehér babot, Benedekkor pedig hagymát dugdostak el, amit később a tífuszos vagy a felfúvódott marhák gyógyítására használtak fel. A legtöbb szokás József napjához kötődik: az egyház ekkor emlékezik meg Jézus nevelőapjáról, az ácsról, a népi megfigyelés szerint pedig ezen a napon érkeznek a fecskék. Ha szivárvány volt az égen, reménykedve nézték a színeit, a vastag sárga sáv ugyanis gazdag búzatermést, a széles piros csík sok bort ígért. József napja volt a méhek kieresztésének ideje is. Vissza