Tudományos nyelvünk magyartalanságai

Előszó

A felszabadulás óta a magyar műszaki és tudományos irodalom minden téren, így a mezőgazdasági és élelmezési iparok terén is, óriási fejlődésnek indult. A dolgozók tudásszomjának kielégítésére hazai tudósaink, ipari szakembereink a korszerű ismereteket, továbbá jelenlegi kutatásaik eredményét tartalmilag kiválóan összefoglaló könyvekben és szakfolyóirat közleményekben teszik közkinccsé. E szakkiadványok száma és tartalma hű bizonyítéka annak a kultúrforradalomnak, melynek eredményeként különösen 1949 óta tudományos területen is felzárkóztunk politikai és gazdasági fejlődésünk nagy eredményeihez. A nagy és gyors fejlődésben a tartalom minőségi biztosítása mellett azonban határozottan elmaradtunk a tudományos és műszaki irodalom nyelvi problémáinak megoldásában, pedig ezen a téren különösen sok a tennivalóé Révai szavait idézve: "sokszor valamiféle különlegesen kiagyalt és elrontott nyelven beszélünk a néppel". A tudományos értekező prózában valóban megengedjük még a magyar nyelv alapvető szabályainak megszegését is, tehát minden olyan lazaságot, pontatlanságot, amit a művek eszmei tartalma tekintetében súlyosan bírálunk és kiküszöböltek. Egyáltalán nem vesszük figyelembe anyanyelvünk helyes alkalmazásának döntő jelentőségét, nem szívleljük meg Sztálin tanítását, hogy: "a nép milliós tömegei a kulturális, politikai és gazdasági fejlődés terén csak anyanyelvükön, nemzeti nyelvükön érhetnek el sikereket". Vissza