Előszó
1997. november 7-én a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolával közösen konferenciát rendeztünk intézményünkben, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán, "Mit tehet a magyar...
Tovább
Előszó
1997. november 7-én a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskolával közösen konferenciát rendeztünk intézményünkben, a Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Főiskolán, "Mit tehet a magyar felsőoktatás a roma fiatalok hatékonyabb oktatásáért, képzéséért?" címmel.
Konferenciánkat a Magyar Tudomány Napja keretében rendeztük, de célunk az egyszeri szakmai megbeszélésen messze túlmutatott.
A roma etnikum súlyos társadalmi, gazdasági, szociális és kulturális problémáiról, az ezzel összefüggő rendkívül bonyolult társadalmi feladatokról ebben a keretben nem szükséges külön szólni. Talán az sem szorul bizonyításra, hogy a jövő szempontjából mekkora jelentősége van a súlyos társadalmi konfliktusokkal fenyegető "roma" kérdés megoldásában az oktatásnak, a roma származású gyerekek általános képzésének és piacképes szakmákra való felkészítésének.
Nem kétséges, hogy ebből a szempontból különleges feladatok hárulnak az óvó-, tanító- és a tanárképző főiskolákra, ahol azoknak a pedagógusoknak képzése feladat, akik nagy számban és szervezett keretek között találkoznak a sokszoros hátrányban lévő gyerekek nevelésének, felzárkóztatásának teendőivel.
Ennek jelentőségét ismerte fel a Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola néhány más magyarországi felsőoktatási intézménnyel együtt, amikor a tanítóképzés szerves és ugyanakkor sajátos elemévé tette a jövendő tanítók roma származású gyerekekkel való foglalkozásra történő felkészítését.
Az olvasóban azonban talán megfogalmazódik az a kérdés, hogy milyen szerepe lehet egy a kereskedelem, a vendéglátás és az idegenforgalom számára szakembereket képző főiskolának egy ilyen tudományos konferencia megrendezésében.
Vissza