Előszó
A magyar egyetemeken és főiskolákon több mint öt évtizede folyik tudományos diákköri tevékenység, ápolva a hazai felsőoktatás legnemesebb és legsikeresebb hagyományait, és eredményesen szolgálva a...
Tovább
Előszó
A magyar egyetemeken és főiskolákon több mint öt évtizede folyik tudományos diákköri tevékenység, ápolva a hazai felsőoktatás legnemesebb és legsikeresebb hagyományait, és eredményesen szolgálva a felsőoktatási tehetséggondozás ügyét.
A tudományos diákköri munka az egyes intézményekben bár eltérő múltú és változatos hagyományokon alapszik, lényegét tekintve megegyezik abban, hogy lehetőséget kíván adni a hallgatóknak a tantervi ismeretanyag elsajátításán túl az önálló alkotó tevékenységre, egy-egy tudományágban, szakterületen az alaposabb elmélyülésre, szakmai specializációra, a korszerű kutatási módszerek és eszközök mélyebb megismerésére. Keretében a hallgatók képességeik függvényében bekapcsolódhatnak az intézményben folyó szakmai tudományos tevékenységbe, egyrészt az oktatói kutatómunkákhoz való csatlakozás, másrészt önállóan kivitelezett kutatások formájában.
Az ELTE Tanító- és Óvóképző Főiskolai Karon is hosszú évekre visszamenően nagy hangsúlyt fektettünk, és fektetünk a jövőben is arra, hogy a kapunkról kikerülő pedagógusok (tanítók, óvodapedagógusok) művelődésszervezők, kommunikációs szakemberek hivatásuk gyakorlása mellett alkalmassá váljanak egyes részterületek kutatására, eredményeik publikálására. Fontosnak tartjuk ezt azért is, mert a tudományos diákköri tevékenység kitartó, következetes munkán, állandó tanuláson és megmérettetésen alapul, megtanít érvelni, vitatkozni, mások igazát megismerni, hozzájárul és fejleszti azokat a személyiségjegyeket, melyek alapvetően kell, hogy jellemezzenek minden embert, de a pedagógusok esetében különösen jelentősek. Ezek az emberség, igényesség, becsületesség, együttműködés, érzékenység, tolerancia, a felfedezés öröme, az újra való nyitottság és az új mellett való kiállás.
Vissza