Tudja-e...?

Előszó

Mindenki, aki kötetekre menő munkákat olvasott el valamilyen tárgyról, tudja, hogy az eredmény sokszor kiáltó ellentétben áll a sok kötettel, úgy hogy az ember önkénytelenül is kísértésbe esik és idézi az egyszeri embernek azt a régi mondását, hogy sok visítás, de kevés szőr, mikor a disznaját nyírja.
De másrészt minden könyvben van valami érdekes, valami, amit érdemes megjegyezni és más alkalomra eltenni. Hiszen óriási fáradság volna ezt a valamit mindig újra meg újra megkeresni. Ez a munka körülbelül egyenlő volna azzal, ha valaki egy tűt keres a szalmakazalban.
Ebben a könyvecskében, amit az olvasó most a kezében tart, a kötetekre menő munkák fáradságos átolvasását igyekeztünk feleslegessé tenni, mert mindegyikből kiszedtük azt, amit a különösségénél fogva megjegyezni érdemes.
Ha az olvasó felületesen átlapozza ezt a könyvecskét, hamarosan észreveszi, hogy a tartalma rendkívül tarka anyagból rakódik össze. Ezt az anyagot az emberi tudás minden ágából szedtük össze: a fizikából, a vegytanból, a csillagászatból, a mathematikából, a földrajzból, a theológiából, a történelemből, a lélektanból, a jelenből és a múltból, a külföldről és a belföldről és az emberi lakásból.
Hamarosan észreveszi továbbá, hogy ez az anyag nemcsak lehetőleg tarka és sokoldalú, hanem hogy mindenütt súlyt helyeztünk arra, hogy az érdekesből is a legérdekesebbet válasszuk ki, mindazt, amit az éber és tudnivágyó olvasó aláhúzna és megjegyezne magának, ha egy nagy könyvben olvasná.
Ha az ember egy nagy könyvet olvas, akkor sokszor úgy érzi magát, mint a sivatag vándora, akinek napokig kell szenvednie a nap forróságát, rengeteg fáradságot, amíg végre eljut egy kis hűs oázishoz. Ez a "Tudja-e...?" című kis zsebkönyv azt a célt szolgálja, hogy megkímélje az olvasót az ilyen fárasztó sivatagi vándorlástól és lehetővé tegye neki, hogy kellemesen sétálhasson oázistól oázisig, mert a közben levő homokos és fojtó levegőjű területeket átugrottuk.
A könyv végén levő tárgymutató megkönnyíti ennek a kis zsebkönyvecskének a használatát, ha később, a könyv elolvasása után alkalomadtán újra meg akarjuk nézni és fel akarjuk újítani valamilyen tárgyra vonatkozó ismereteinket. Vissza