Tücsökringató

Előszó

Legelső élményünk, még születésünk előtti időszakból, hogy halljuk anyánk szívének szabályos, ritmusos dobbanását, érezzük minden mozdulásánál, ahogyan ringatózunk. Körülvesz minket, körülölel a biztonságot adó anyaméh. Valaha az újszülött gyermek első játéka volt, hogy anyja az ölébe vette, ringatta, megérintgette, testrészeit megnevezte egy rövid mondóka segítségével: Itt a füle, itt az orra, itt pedig a harapója! Itt a keze, itt a lába, itt meg a kis hasikája. Ezek a játékok mintegy a folytatását jelentik az anyaméhbeli élményeknek. Újra és újra felidézik a gyermekben azt a jó, biztonságos állapotot, közben segítik az átmenetet, gyengéden átvezetnek a kinti világba. Anyaként fedeztem föl az ölbeli játékokat. Saját gyerekkoromból emlékeztem néhány kedves játékra, a simogató Ciróka, marókára, a tenyeret csiklandozó Kerekecske gombocskára.
Néprajzos képzettségemet segítségül hívva keresgélni kezdtem társaikat a gyűjteményekbe, mind többet és többet, változatos szövegeket és játékmódokat. Fiaimmal és lányommal játszottam őket évek hosszú során át, általuk fedezhettem föl, mit ad a kicsinyeknek az ölbeli játék. Láttam, mi okoz nekik örömet, megtapasztaltam, mit tanulnak meg, miben fejlődnek a cirógató, ringató mozdulatok, a ritmikus versikék-mondókák hatására. Megértettem, hogy e játékok legalább annyira jók a gyerekkel játszó felnőtt számára is, hiszen megadják az együttjátszás élményét, gazdagítják, elmélyítik, meghittebbé teszik érzelmi kötődésünket. Vissza