Tücsök

Előszó

Részlet a könyvből:

Az országúton egy autó haladt. Kéklakkos, nyolchengeres drága kocsi, amilyent csak bankárok, földbirtokosok és moziszínésznők tartanak. A rosszul kövezett, poros úton lágyan, kecsesen suhant, néha zökkent, valósággal felágaskodott a széles kerekek alá bújó csontkeménységű göröngyökön, majd váratlan gödör tátongott alatta, mint egy éhes száj és az autó ilyenkor nagyot huppant, hogy a bentülők összekoccantak, vagy szanaszét estek, mint a hullámvasúton.
Hátul, a vörös bőrülésen, a soffőr mögött, négytagú család terpeszkedett. Négytagú és négylábú kutyafamilia: Simi, a messze környéken híres drótszőrű kutyamama és három újszülött kölyke, akik alig nyolc hete látták meg a napvilágot. Az előkelő utasokat éppen szoptatta az anyjuk és érthetően mérgelődött a szörnyű út miatt. Velük szemközt a kisülésen két kisgyermek ült. Kandó úrnak, a közeli mintagazdaság tulajdonosának fiacskái. Még a könnyük is kicsordult, úgy kacagtak a gyámoltalan kiskutyákon, akik a kocsi szeszélyes hullámzása közben folyton elgurultak a mamájuk közeléből és sehogyse tudták nyugodtan befejezni „reggelijüket". Úgy támolyogtak, mint a részegek, mintha becsíptek volna a szájuk széléről is lecsurgó tejtől és suta, bohókás mozdulatokkal igyekeztek visszamászni az anyai emlőkhöz.
- Nézd azt a kis csillagoshomlokút - figyelmeztette öccsét az idősebbik fiú - belekapaszkodott az anyja lábába!
- Úgy egyensúlyoz, akár egy légtornász! Vissza