Vízgazdálkodás - zöldmezőgazdálkodás

Előszó

Részlet a füzetből:
A vízgazdálkodásnak, vagyis a mezőgazdasági termeléshez nélkülözhetetlen csapadékvíz okszerű hasznosításának fontossága nemcsak nálunk van meg. Az erre való törekvés nem különleges magyar probléma. Megtaláljuk ezt Európának minden olyan országában, ahol a népesség szaporodása miatt a belterjesebb gazdálkodásnak és a termések fokozásának szüksége mutatkozik. Nálunk is ez a szükség hozta magával a Nagy Magyar Alföldön rendetlenül csapongó vadvizek levezetését, továbbá a síkság mélyebb részeinek ármentesítését. Ez a hatalmas munka, mely a IX. század magyarságának egyik legnagyobb alkotása, felszínre vetette az úgynevezett szíkes kérdést. Egyesek ugyanis azt gondolták, e gondolatot terjesztették és végül a gazdaközönségben is gyökeret vert az a nézet, hogy az ármentesítés miatt csökkent a talaj vízkészlete és ez okozta, sőt egyesek szerint előidézte az alföldi szíkeseket.
Hogy ezt a kérdést itt, a mezőcsáti kongresszuson hozom szóba, annak oka nemcsak a vízgazdálkodással való összefüggése, hanem az is, hogy a környéken elterülő 60,000 holdas borsodi nyilt ártérből a végzett talajgeológiai fölvételek szerint keres 11,000 hold a szíkes föld, ami nagyrészben alig termő, vagy a termelésre kevésbbé alkalmas terület. Közelálló azt kérdezni: miképen jutott ennyi szíkes ide, ahol az ármentesítés még a kezdet kezdetén van, a belvizek elvezetéséről pedig még gondoskodás sem történt? Nyilvánvaló tehát, hogy itt nem lehet a szikeseket a vízimunkálatokkal hozni összefüggésbe. Vissza