Trombitaiskola I.

Előszó

A rézfúvó hangszerek fejlődésének története sok
értékes tanulságra hívja fel figyelmünket, amelyekről a szakemberek legtöbbje megfeledkezik, vagy
tudomást sem vesz róluk.
A kromatikus mechanizmus feltalálása a szoprán
hangterjedelemben megszólaló rézfúvó hangszerek
számos változatát teremtette meg, amelyek egymástól eltérő hangi, technikai, ritmikai, de mindenekelőtt különböző jellegbeli feladatkört töltenek be.
Ennek ellenére a legtöbb régi, de még az újabban
megjelent trombitaiskola címlapján is azt olvashatjuk, hogy „módszeresen felépített gyakorlataik" a
trombita, szárnykürt, kornet-piszton stb. játékának
elsajátítására egyaránt alkalmasak.
Aki mélyebben kíván behatolni a rézfúvó hangszerek világába, hamar rájön, hogy pl. a szárnykürt
és a kornel-piszton már elnevezésük szerinti szerkezeti felépítésük alapján is a kürtszerű, tehát a kónikus építésű hangszerek csoportjába tartoznak, míg
a trombitát a cilindrikus szerkesztésű, tehát a trombitaszerű hangszercsaládba soroljuk.
Ez az az irányelv, amely szerint az iskola az eddigi
felfogástól eltérően - az évezredes hagyományok
tiszteletben tartásával, de a mai kor követelményeinek megfelelően - kizárólag a trombitajáték tanításával kíván foglalkozni s annak módszereit tökéletesíteni.
A régi kultúrából, a természetes trombita évezredes hagyatékából átvesszük e hangszer ritmikus
fanfárjellegét (érces hang, nyelvtechnika). Ezt az
értékes adottságot azonban nem elég tudomásul
venni, hanem annak a trombita minden megnyilatkozásán, elsősorban a tanulmányok elsajátításán keresztül érvényesülnie is kell. (Határozott, erőteljes,
férfias, hősies hanghatás.)
A kromatikus trombita - a természetes trombita
ősi jellegzetességét megtartva - kifejezőkészségének egy finomabb, lágyabb változatával gazdagodott.
E tulajdonság - sokak felfogásával ellentétben -
nem érzelgősségben (hangvibrálásban), hanem a
hang szépségéből adódó érzelmi telítettségben nyilvánul meg. (Lágy. hajlékony hang, ajaktechnika.)
Vissza