Tristan/Mario és a varázsló

Fülszöveg

A „Tristan" Thomas Mann kis regényeinek ragyogó ékszerei között is talán a legtisztább fényű igazgyöngy. A betegeknek, az élet nagy névtelen küzdőinek ugyanabban a világába vezet el bennünket, mint a „Varázshegy", csakhogy drámai tömörséggel és erővel foglalja össze élet és halál nagy találkozásának problémáját. Két férfi, az életerős és józan gyakorlati ember és a költő küzdelme a halállal viaskodó asszonyi életért, - ez az annyira drámai tárgy alkalmat ad Thomas M a n n-nak arra, hogy kivételes emberábrázoló művészetével az élet végső konfliktusait állítsa olvasói elé. Halál és szerelem kettőssége, ez a „Tristan"-nak, ennek a különös feszültségű „szanatóriumi regénynek" a magva. Ma, amikor az élniakarás és a betegség problémái a szépirodalmat is annyira foglalkoztatják, kivételesen időszerű Thomas M a n n-nak ez a kis regénye, amely páratlan finomsággal érinti az emberi élet és a szenvedély legmerészebb és legsúlyosabb kérdéseit.
A kötet második remekműve, a „Mario és a varázsló", amelynek értelmezése szinte szakadatlanul foglalkoztatja az irodalmi közvéleményt. A „varázsló", aki megjelenik a békés, nyugodt, harmónikus életű fürdőhelyen és veszedelmes, könnyelmű játékával felzaklatja a lelkeket, felkelti a tudattalan mélyében eltemetett szenvedélyeket, zűrzavart és halált is okoz: - jelképes egyéniség. Thomas Mann-nak a „varázsló" veszedelmes játéka is alkalmat ad arra, hogy a mai emberi élet legdrámaibb kérdéseit vetítse olvasói elé. A „Mario és a varázsló"-ban Thomas Mann páratlan művészettel jellemzi az olasz élet néhány típusát. Vissza