Trilógia

Fülszöveg

"Történetek, melyek nem igazak, de azok is lehetnének..."

Agota Kristof világsikerű remekművének testvérregényei éppoly szétválaszthatatlanok, mint főhősei, az ikerfiúk. Claus és Lucas gyötrelmes köteléke, összetartozása és különválása megragadó allegóriája mindazon erőknek, melyek Közép-Európa hadszínterein testvérek sokaságának fájdalmas elválását kényszerítették ki. A gyerekeket szüleik a fenyegető háború elől nagyanyjukhoz, egy vidéki kisvárosba menekítik, ahol túlélésüket az ikrek csakis a gonoszság és a kegyetlenség iskoláját kijárva biztosíthatják. Később a testvérek külön utakat róva tapasztalják meg a barbár évszázad embertelen létformáit: keserű szerelmek, kiábrándító csalódások, súlyos megpróbáltatások várnak rájuk. Történetük borzongató nyerseségét, boldogtalanságát lenyűgözően tükrözi a regény prózanyelvének hűvös szenvtelensége, a kimért mondatok szikársága.
A szenvedésnek ez a megrázó és kegyetlenül lélekbe markoló regénye a XX. század magyar emigráns irodalmának egyik legkiemelkedőbb műve. Alaptézisét a fikció és a valóság közötti határ elmosódásáról egyaránt érvényesnek láttatja életünkben és a művészetben.

Agota Kristof, vagyis Kristóf Ágota magyar származású svájci író. A Győr melletti Csikvándon született 1935-ben, gyermekéveit itt és Kőszegen töltötte, majd Szombathelyen tanult. 1956-ban családjával Svájcba emigrált. Dolgozott óragyárban, eladóként és fogászati asszisztensként is. Mindeközben eleinte anyanyelvén írt verseket, aztán franciára váltva színdarabokat és hangjátékokat, végül regényeket.
Noha a Trilógia kisregényei igen szorosan összetartoznak, a kötet nem egyszerre született: A Nagy füzet 1986-ban jelent meg, A bizonyíték 1988-ban, végül A harmadik hazugság 1991-ben.
A szerző 2011-ben, halála előtt néhány hónappal Kossuth-díjat kapott. Vissza