Előszó
Részlet a könyvből:
"Ezerkilencszázharminckilenc június tizenhatodikán este hét órakor Geszty Péter felállt a kényelmes, karos kertiszékből. Mosolyogva az órájára mutatott.
- Hét óra, mennem kell. Egy óra mulva indul vonatom, a trieszti gyors.
Kellmes nyári alkonyat volt, a nap már rézsútosan pásztázott és olyan mélységes volt a csend, hogy hallani lehetett.
Péterrel szemben egy asszony ült. Mosolyogva a kezét nyujtotta.
- Kedves, hogy ez a napját nekem adta.
- Kérem, ne szégyenítsen meg!
Az asszony mosolyogva nézte kipirult arcát.
- Olyan nehéz elhinni, hogy maga már túl van a negyvenen!
A férfi szeme megcsillant.
- Igazán?
- Kívánok két nagyon boldog hetet magának. Egymás mellett mentek le a villa lépcsőin a kapu felé, a távolban Budapest párázott, a Dunát látták messze a lábaik alatt, amint csillogott a lenyugvó nap fényében.
- Remélem, Péter, nemcsak boldog két hete lesz, hanem hasznos is. Felszed egy sereg benyomást, egy sereg érdekes embert és ebből a két hétből őszre megszületik Geszty Péter új regénye, vagy színdarabja."
Vissza