Fülszöveg
Kornfeld Móric iparbáró, nagybirtokos, mecénás és gondolkodó pályafutása és munkássága ma már szinte ismeretlen Magyarországon. Köztörténeti munkákban alig fordul elő a neve, névmutatókban nemegyszer összetévesztik édesapjával, Kornfeld Zsigmond bankárral és tőzsdeelnökkel. Ez a kötet a kor kérdéseivel vívódó magyar közéleti szereplő, felsőházi tag, életét emigrációban befejező közíró újrafelfedezésére tesz kísérletet. Bemutatja írásait, melyek egy részét még itthon, azon belül is elsősorban a Bethlen-korszakban publikálta, az általa is támogatott Magyar Szemlében.
Hogyan összegezhetjük Kornfeld Móric pályafutását? Tragikus és bonyolult életút volt. Prosperitásban, jólétben kezdődött az Osztrák-Magyar Monarchiában. Abban a hitben, hogy a nemzet befogadta az idegenből érkezett és idegen vallású, de a nemzetet szolgáló apát, s azt fogja tenni fiával is. Apja korához, a 19. század eszményeihez kötődött, ragaszkodott. A nemesi liberalizmus fénykorában lett volna boldog. Ízlése is a...
Tovább
Fülszöveg
Kornfeld Móric iparbáró, nagybirtokos, mecénás és gondolkodó pályafutása és munkássága ma már szinte ismeretlen Magyarországon. Köztörténeti munkákban alig fordul elő a neve, névmutatókban nemegyszer összetévesztik édesapjával, Kornfeld Zsigmond bankárral és tőzsdeelnökkel. Ez a kötet a kor kérdéseivel vívódó magyar közéleti szereplő, felsőházi tag, életét emigrációban befejező közíró újrafelfedezésére tesz kísérletet. Bemutatja írásait, melyek egy részét még itthon, azon belül is elsősorban a Bethlen-korszakban publikálta, az általa is támogatott Magyar Szemlében.
Hogyan összegezhetjük Kornfeld Móric pályafutását? Tragikus és bonyolult életút volt. Prosperitásban, jólétben kezdődött az Osztrák-Magyar Monarchiában. Abban a hitben, hogy a nemzet befogadta az idegenből érkezett és idegen vallású, de a nemzetet szolgáló apát, s azt fogja tenni fiával is. Apja korához, a 19. század eszményeihez kötődött, ragaszkodott. A nemesi liberalizmus fénykorában lett volna boldog. Ízlése is a múlthoz kötötte, az új és bizonytalan kísérletezés iránt kevéssé volt fogékony. Biztosnak látta osztályát, társadalmi helyét, nyelvi és földrajzi hovatartozását. Biztosnak gondolta a hazát. A háború és a forradalmak megrázkódtatására őszinte hittel, identitáskereséssel felekezetet váltott. A befogadás látszólagos volt, magyarságát még saját közege, az úri rend is engedte kétségbe vonni, hazáját elvesztette. Roppant vagyon részese volt, érezte is annak felelősségét, tudta, feladatai vannak.
Kornfeld Móric árnyalt portréja önmagán túl arra is példa lehet, mégpedig nagyszerű példa, miként ismeri fel egy gazdasági-közéleti szereplő, hogy a vagyon mások iránti felelősséget jelent, s kötelezettséget vállal, hogy abból másoknak is segítsen. Hol filantróp gesztusokra telik, hol annál többre is. Segítheti nincstelen egyetemi hallgatók előmenetelét, tudományos és művészeti munkák, folyóiratok születését, kimagasló tudományos teljesítmények ösztönzését és nyilvánosság elé juttatását. A mecénás Kornfeld Móric minta lehet az újraszülető magyar kapitalizmusban.
Vissza