Trianoni Szemle 2010. január-március

Előszó

Amikor egy évvel ezelőtt a gondolatokból elhatározás született és elindítottuk folyóiratunk, a Trianoni Szemle első számát nem számítgattuk, hogy 2010-ben kerek 90 éves évfordulót érintünk, hiszen júniusban lesz kilenc évtizede, hogy megszületett az egyik legigazságtalanabb békeszerződés Trianonban. A békekötést megelőző négy véres háborús év, a magyar nemzet kivéreztetésének vörös forradalommal lezáruló szakasza után felrémlett Magyarország elveszésének rettenetes víziója. Tőlünk mindenki követelt az országtestből mennél nagyobb részt kiszakítottak jelentkeztek a győztesek előtt - jóváhagyásra. Azok pedig ítéltek, és meghallgatásunk nélkül és a világ tetszésére a példát, az igazságot a megfellebbezhetetlen büntetést úgy szentesítették, hogy mi védekezők sem lehettünk. A sokat emlegetett ezer éves magyar történelem, amely úgy külön is borzolta a nagynemzeti kedélyeket az ő „bölcs jóváhagyásukkal" véget ért A másfél évszázados fenyegetettséget kivédő közép-európai hatalom - hazánk amelynek vérére-áldozatára-fegyverére mindig számítani lehetett, mostantól - Trianontól nem fog majd hivatkozni hősiességére. Lássuk, hogyan boldogul majd a maga kenyerén! Európai földrajz- és néptörténet-ismerő" urak húzták-vonták a vörös tintás határvonalakat és semmi nem számított, csak a dölyf, a hatalmi visszaélés, egy új rendteremtés, amelyben aláhúzhatták a győztesek szót abban a hitben, hogy új Európát teremtettek. A megrendíthetetlennek hitt hatalmak kárpitjai alá odatörekedtek a „jóljártak" és dicsérték a világ új felosztásának megtörténtét - mert alattvalói hízelgésre minden hatalom mindig számíthat Mi pedig, mint vesztett csaták, csúfos bukások, alantas békekötések vesztesei, ismét megpróbáltuk a talpraállás, a túlélés, a megmaradás kegyetlen próbájában a felemelkedést, az újjászületést. Aztán negyedszázadon át az európai hatalmak csodálkozása közepette tiltakoztunk is a történtek miatt de minden értéket érő megmozdulásunkat igazságkeresésünket csak arra akarták felhasználni az új erősek, hogy az mennyire használhat az ő saját ügyeik megerősítésében. Új háború, új megpróbáltatás kimondhatatlan emberveszteséggel, s majd új békekötés, amelyben mi újra sarokba állítottak lettünk, most Párizsban. Aztán ránk köszöntött új huszonöt évig az elrendelt csönd, a hallgatás, mert új igazsággal rendezett katonai-politikai megszállás következett amelynek minden új haszonszerzést kimutató része az a kárpátaljai földdarab lett melyet a Szovjetunióhoz csatoltak a párizsi békekötés „jóvoltából". És kilencven év ellentmondásos múlása során az úgynevezett felszabadulás évtizedei után (bár egyedül mi fizettünk harccal és vérrel a megszállt kis közép-európai országok függetlenségéért és igazán 1956-ban) elhatároztuk, hogy feltárjuk az elhallgatott történelmünk huszadik századi fejezetének történéseit Ezzel adósak vagyunk. Nálunk itthon nemzedékek nőttek föl tudatlanul, mert ezekről tilos volt emlékezni. A három éve működő Trianon Kutatóintézetben egyre több alkalommal volt téma: nem ismeri, mert nem ismerheti népünk a 20. század korának azt a fejezetét amelyben a tisztánlátás hiányzott Semmiféle úgynevezett revizionista törekvés együnkben sem fogalmazódott de helyzetünk: eredményeink és sikertelenségeink megítélése céljából mi nem hagyhatjuk, hogy elsikkadjon egy olyan rendkívül súlyos próbákat végigküzdött korszak, amelyben a mi fájdalmainkról nem eshetett szó. Nem kilincselni akartunk jóakarói pártfogásért, mindössze azt akartuk - akarjuk -, hogy helyzetünk, megítélésünk legyen mindig az igazságosság elvének törvénye alá helyezve. Négy folyóiratkötetben található a bizonyság, hogy senki ellen nem támadtunk, kerültük, s kerüljük az összeütközéseket szomszédainkkal, Európa és a világ nemzeteivel, de hűséggel tárjuk föl a történelmi tévedéseket melyek ellenünkben születtek. A folytatás új éránk, a mostani, amelyben őszinte törekvésekkel, jól végiggondolt mérlegeléssel folytatjuk elsősorban magunk és fiataljaink érdekében a felvilágosítást arról a tegnapról, melyet el kellett takarni népünk előtt is. Az elmúlt év arról győzött meg mindannyiunkat (szerkesztőket-olvasókat), hogy szükséges, nemzeti önbecsülésünk törvényéből, a törekvés, és nem hiábavaló a fáradozás! Ennek reményében készítjük február hónapra az első új esztendei számot a folytatást abban a reményben, hogy az érdeklődés nyitott mindenfelé, ahogyan az elmúlt évben is tapasztaltuk. Megköszönjük kedves olvasóink őszinte és komoly érdeklődését és támogatását megtisztelő bizodalmukat amellyel megerősítettek minket a további munkára. Erőt-hitet-akaratot és közös sikereket kívánunk minden Olvasónknak. Tisztelettel: a Trianoni Szemle szerkesztősége 2010. február Vissza