Trianon: Merénylet a magyarság ellen

Előszó

Az 1848-49 -es szabadságharcunk leverése után az elnyomás évei következtek. A Habsburg-házzal való, 1867-es kiegyezés, és annak értelmében létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. A Monarchián belül valamelyest rendeződött helyzetünk, és kezdetét vette egy gazdasági kibontakozás, de nem volt önálló külpolitikánk és önálló honvédségünk. Ezek a Monarchia kormányának fennhatósága alá tartoztak, melyet Bécsből igazgattak.
A Monarchia, de főleg Németország gazdasági fejlődését egyre nagyobb aggodalommal figyelték Párizsból és Londonból, mert nem kívánt kereskedelmi vetélytársat láttak bennük. A gazdasági vetélytársat pedig már századok óta úgy semlegesítik, hogy beugrasztják egy háborúba. Ki kellett agyalni egy alattomos tervet, ami alkalmas arra, hogy a kiszemelt ellenség leadja az első puskalövést. Ezen alkalom a boszniai Szarajevóban kínálkozott, 1914. június 28-án, mikor Ferenc Ferdinánd trónörökös és felesége látogatást tett a városban. (Károlyi Mihály és társai e napon indultak az USA-ba pénzgyűjtő körútjukra a pártjuk részére.) A Moszkva által támogatott pánszláv mozgalom, valamint a Szerbiából és Londonból irányított „Feketekéz" néven ismert titkos pánszláv szervezet elérkezettnek látta az időt a cselekvésre. A trónörökös kijelölt útján több orvlövészt helyeztek el, s külön szerencséje volt a szerb diáknak, Princip Gavrilomk, aki tagja volt a „Feketekéz"-nek, hogy neki adatott meg a terv végrehajtása.
Az Osztrák-Magyar Monarchia kormánynak egyetlen magyar tagja gróf Tisza István miniszterelnök volt. A Monarchia azonnali támadást akart indítani Szerbia ellen, de ezt Tisza István szavazata megakadályozta. Tisza a diplomácia útján szerette volna megoldani kérdést. Gavrilo és a tettesek kiadását követelte Szerbiától, melyre a szerbek nem voltak hajlandóak. A Feketekéz titkos szervezet tagja volt számos szerb magas rangú tisztviselő és katonatiszt, alapítója pedig 1911-ben a szerb titkosrendőrség vezetője volt. Érthető, hogy a szerbek visszautasítottak minden ésszerű megoldást, ezért a háborús hangulat tovább fokozódott. Egyébként, a szerbek szerint a monarchia is háborúra készült, melynek célja Szerbia bekebelezése volt. Végezetül a Monarchia külügyminisztere, gróf Leopold Brechtold egy ultimátumot terjesztett elő a szerbek részére, melyet Tisza csak annak tudomásulvételével fogadott el, hogy győzelem esetén Magyarországnak nincs területi követelése Szerbiával szemben. Vissza