Trianon és a Szabadkőművesség

Előszó

Közel fél évszázad sivatagi vándorlása után, alig egy évtizede, hogy a magyar szabadkőművesség újjászületett. Magyarországon megannyi szervezetet, civil egyesületet szüntettek be, tiltottak, üldöztek a XX. században, a magyar szabadkőművesség sem kerülhette el a betiltásokat és ingatlanjainak elkobzását. Száz év alatt összesen huszonhárom évig működhetett, terjeszthette eszméit szabadon. Ezért ma is fekete bárány maradt még azok számára is, akik a polgári demokratikus átalakulás fontos szereplőjének tekintik a civil szférát. Ennek bizonyára két oka van. Egyrészt a pártállami időkben a szabadkőművesség szinte említésre sem került. Még a közoktatásban is mélyen hallgattak pl.: Kazinczy, Batsányi, Kölcsey, Kossuth szabadkőműves múltjáról. Legfeljebb úgy vélekedtek róla, mint valamiféle elavult nagyúri passzióról, amely titkos, kabbalisztikus, szertartásaival még talán rosszabb, mint a nép ópiuma, a vallás. Annyit azért a betiltók is tudtak a szervezetről, hogy a szabadkőműves szabadgondolkodó is, ami pedig nehezen egyeztethető össze a messianisztikus pártideológiával, a tudományos materializmussal, avagy a marxizmussal. Meg aztán, ha Trockij betiltotta annak idején, nyilván oka is volt rá, s hogy ugyanezt tette Mussolini, Hitler és Franco is, az már más lapra tartozik. Másrészt, az egypártrendszer megszűnésével fokozatosan felerősödő nemzeti önérzet és identitástudat önkinevezett szószólói, a haza minden korábbi sérelmeire bűnbakot kerestek, sokszor a Horthy-rendszert idézve, mely minden bajok okozóját, külső, titkos erőknek tulajdonította. Elsősorban a szabadkőműveseket okolta úgy az első világháború kirobbantásáért, mint annak elvesztéséért, és leginkább a Trianont követő országcsonkításért. A trianoni diktátumot érzelemmentesen, ma is nehéz megközelíteni. Mindazonáltal mi megpróbáljuk sorba szedni, és minden belemagyarázás nélkül feltárni a korabeli szabadkőművességgel kapcsolatos dokumentumokat. Vissza