Egy bibliai tárgyú görög tragédia

Előszó

A Szentírás görög fordítása, a Septuaginta páratlanul álló világtörténeti feladatát, a hídverést Kelet és Nyugat között, azért tudta teljesíteni, mert több volt, mint fordítás. Aquila pl. nemcsak azért nem vehette fel vele a versenyt, mert későn érkezett, az ő fordítása már eleve életképtelen volt, éppen azért, mert a héber szavakat akarta görög szavakkal helyettesíteni. Ezzel szemben a Septuaginta fordítói megdöbbentő tudatossággal és csodálatraméltó tapintattal a keleti gondolatformák nyugati megfelelőit keresték: ezáltal tették a Bibliát európai könyvvé, avatták az európai irodalomnak is Homérosszal egyenragú fundamentális hagyománnyá. Fordítói eljárásuknak itt csak két jellemző példájára akarok hivatkozni. a teremtéstörténetet összefoglaló bibliai verset: "elkészült az ég és a föld és minden seregük", a Septuaginta így adja vissza: "közös céljához ért az ég és a föld és egész kosmosuk". Kosmos: a görög természetfilozófia jellemző szava, első jelentésében annyi mint "rend", s a világmindenségre vonatkoztatott értelmében is az jut kifejezésre, hogy a görögök a világmindenséget mint a kaosz összevisszaságával szembeálló szép rendet, a harmónia megvalósulását szemlélik. (Azt csak zárójelben említem, hogy ha egy kiváló herbaista, J. Fürst, Rabbi Józsua ben Lévinek Chullin 60. és Roshasana 11. lapjain hagyományozott értelmezése alapján a zsidó irásmagyarázat érvényesülését állapítja meg itt is, megfeledkezik arról, hogy a görög természetfilozófia hatását Rabbi Józsuaben Lévi idézett kijelentése még határozottabban feltételezi, mint maga a Septuaginta.) Vissza