Fülszöveg
Előszó helyett
Maholnap tíz éves kapcsolatom van a Házmester '98 Kft-vel, pécsi várostörténeti tárgyú könyveim kiadójával.
Most, hogy megjelenik a kiadónál az ötödik könyvem (a Pécsi Krónika sorozat 11. könyveként), fontosnak tartottam egy kis számvetést és visszaemlékezést elvégezni.
Kezdjük az elején. Egy tevékeny és küzdelmekkel teli élet után az ezredforduló táján nyugdíjba mentem. A napi sürgető feladatok és mozgalmas évek nyomába a csendes hétköznapok léptek, a várva várt, jól megérdemelt pihenés ideje. Ám akkor meglepő dolog történt velem. Elkezdett hiányozni a munkahely, a napi rendszeres időbeosztás, a mindennapi feladatok. Egész pontosan, nem tudtam mit kezdeni a hirtelen rám szabaduló rengeteg szabadidővel.
Drága emlékű feleségem tanácsára egy kis visszaemlékezést írtam „Nádoros" éveimről. Beküldtem egy pécsi folyóiratnak és csodák-csodája, a cikk nyomtatásban megjelent.
A kezdeti sikereken felbuzdulva elkezdtem várostörténettel foglakozni, és kutakodásaim...
Tovább
Fülszöveg
Előszó helyett
Maholnap tíz éves kapcsolatom van a Házmester '98 Kft-vel, pécsi várostörténeti tárgyú könyveim kiadójával.
Most, hogy megjelenik a kiadónál az ötödik könyvem (a Pécsi Krónika sorozat 11. könyveként), fontosnak tartottam egy kis számvetést és visszaemlékezést elvégezni.
Kezdjük az elején. Egy tevékeny és küzdelmekkel teli élet után az ezredforduló táján nyugdíjba mentem. A napi sürgető feladatok és mozgalmas évek nyomába a csendes hétköznapok léptek, a várva várt, jól megérdemelt pihenés ideje. Ám akkor meglepő dolog történt velem. Elkezdett hiányozni a munkahely, a napi rendszeres időbeosztás, a mindennapi feladatok. Egész pontosan, nem tudtam mit kezdeni a hirtelen rám szabaduló rengeteg szabadidővel.
Drága emlékű feleségem tanácsára egy kis visszaemlékezést írtam „Nádoros" éveimről. Beküldtem egy pécsi folyóiratnak és csodák-csodája, a cikk nyomtatásban megjelent.
A kezdeti sikereken felbuzdulva elkezdtem várostörténettel foglakozni, és kutakodásaim eredményeit írásba foglaltam. írásaimmal felkerestem a Pécsi Extra főszerkesztőjét, Bencze János urat, és elfogultságtól kicsit remegő hangon előadtam, hogy nekem volna néhány kis anyagom, érdekelné-e az újságot. A Főszerkesztő úr megértő, humánus emberként nem zárkózott el mereven, csak annyit mondott halkan: „Tegyünk egy próbát". A próbát azután rengeteg cikk követte
Majd egy békés, télvégi napon csapongó gondolataimból telefoncsörgés zökkentett ki. A vonal túlsó végén egy csendes férfihang közölte, hogy ő Andrell Tamás, a Házmester Kft. ügyvezetője. Elmondta, hogy olvasta cikkeim egy részét, és mit szólnék hozzá, ha azokat egy, az Ő irányítása alá tartozó kis nyomda könyv formájában kiadná. Hát mit mondjak akkori érzéseimről? így visszagondolva ezekre a pillanatokra csak egy közhely jut eszembe. Nevezetesen, hogy földbe gyökerezett a lábam. Azt hittem nem jól hallok, és kértem az ügyvezető urat, ismételje el még egyszer amit mondott. Jól hallottam
Itt szeretnék hálás köszönetet mondani két gyermekemnek, Brigittának és Zoltánnak, hogy önzetlen, odaadó lektori és technikai munkájukkal segítették eme kiadványok megjelenését.
Hogy könyveim sikeresek-e? Természetesen tisztában vagyok vele, hogy Pécs város történetéről nem fogok korszakalkotó dolgokat felkutatni és publikálni. Nem is ez a célom. Én - úgy érzem - csak egy szerény „civil" közkatonaként szolgálom a helytörténet megismertetését. Boldog vagyok akkor, ha valami érdekességre tudom felhívni a Pécset szerető közvélemény figyelmét városunk múltjával kapcsolatban.
Hogy jelennek-e meg további könyveim? Rajtam nem fog múlni
Tisztelettel köszönti minden kedves olvasóját: Trebbin Ágost
Vissza