"...beszéded megelevenít..."

Előszó

A tizedik, a sorozatot lezáró kötetet tartja kezében az olvasó. A lelki élet külön ajándéka, ha valaki naponta él Isten Igéjével.
Testünket naponta tápláljuk és tisztítjuk, mert tudjuk, hogy ez életfeltétel. Azt viszont sokan nem tudják, hogy lelkiképen ugyanúgy rászorulunk a napi táplálékra és megtisztulásra.
Jézus mondja tanítványainak: "Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek." (János 15,3)
A víz a föld talán legnagyobb csodája, nélküle nincsen élet. Jézus az Igét nevezte víznek, "élő víznek", ami nem az emberi tudás régi tárlójából merített állott víz, hanem hűs, tiszta forrás, a Szentlélek által megelevenített Ige, ami a hívő ember belsejéből folyamként árad tovább. Jézus egyszer a Jákób kútjánál szólított meg egy asszonyt, és azt ígérte neki, hogy aki abból a vízből iszik, amit Ő kínál: "soha többé meg nem szomjúhozik, hanem az a víz, amelyet én adok neki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne."
Egy idős lelkipásztor kérdezte, miután hallgatta Trausch Liza igehirdetését, mi a titka áldott szolgálatának? Tanulta, vagy másoktól veszi? Igen, mástól vette, a szívében lakozó Krisztustól. Amit mond, az nem az övé, mert ő maga sem volt már saját magáé, hanem úgy, ahogy Pál vallja: "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" (Galata 2,20).
A napi igemagyarázatok olvasása közben tapasztaljuk, hogy Jézus szava mindig beteljesedik, valóban élő víz folyama árad. Azért árad, kedves olvasó, hogy te is igyál ebből a vízből, erre Jézus maga hív téged. Ő mindig csendes szavú volt, de egy alkalommal - így olvassuk - felállt, és hangosan kiáltott: "Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, amint az Írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből" (János 7,37-38).
Vedd kezedbe naponként, és ha imádságos szívvel olvasod, és hittel fogadod az evangéliumot, akkor magad is átéled, hogy felbuzog szívedben az élet forrása. Vissza