Trappancs csata

Előszó

Tisztelt Olvasók!
a szervátültetett gyermekek életük nagy részét - a sikeres szervátültetés előtt - kórházban töltötték. Egy géptől függeni, minden utasítást, szigorítást betartani, nagyfokú dependenciát követel. A kezelések vagy a sikeres veseátültetés utáni kontrollvizsgálatok között pedig elvárják a gyermekektől, hogy "normális életet éljen", iskolába járjon, legyen motivált tanulásra, teljesítményre, kapcsolatokra, egyszóval független és kompetens. A dependencia és independencia közötti naponkénti váltás nagy pszichés terhet jelent gyereknek, felnőttnek egyaránt. A konstans betegségtudat, a másság megélése - mind külső jegyek, mind életviteli szempontból - mély nyomot hagy a gyermekekben, megváltoztatja a "normális" életmódot, s éppen a betegség, s az arra adott kezelési válasz miatt az életvitel az iskolai életút terén fejti ki egyik legerőteljesebb hatását.
Az esélyegyenlőséggel, és az oktatási méltányossággal ezek a gyermekek lehetőséget kapnának a társadalomba való visszatéréshez.
A célunk az, hogy minden krónikusan beteg, szervátültetett gyermeket eljuttassunk önmaga kiteljesítéséhez, lehetőséget biztosítva számukra a minél boldogabb és sikeresebb felnőttkorban való önmegvalósításhoz. Ehhez szükség van egy tágabb értelemben vett befogadó társadalomra, szűkebb értelemben vett inkluzív iskolára. Az természetesen elvárhaó a környezettől, iskolától, hogy a szervátültetett gyermekeket segítse, csak azt nem tudják, nem tudhatják, hogy milyen módon lehet segíteni, támogatni egy krónikusan beteg, iskolába járó gyermeket.
Ezzel a lappal - a Transzplantációs Alapítvány által negyedévente kiadott TRAPPANCS újság felnőtteknek szóló különszámaként - ezeknek a gyermekeknek a megértéséhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Feszt Tímea Diána Vissza